Oldal 80 [80]
OCR
7.4. A DIALÓGUS ALAPÚ MAGYARNYELV-OKTATÁS ALGORITMUSA A tanórán a tanár kezdi a beszélgetést: kettős szerepben prezentálja a tanítandó dialógust. Itt nyer értelmet, hogy a párbeszédek rövid egységekből állnak, igazodnak a magyar nyelv sajátosságaihoz — pl. mindig rövid válaszokat tartalmaznak, így mutatják be az új nyelvi elemet —, mivel ezek a válaszok könnyen megjegyezhetők lesznek. A tanár mindaddig ismétli — eljátssza — a dialógust, amíg a tanulók képesek bekapcsolódni a játékba, és a tanárral együtt válaszolnak a feltett kérdésre. Többszöri gyakorlás után a tanár egyesével eljátssza a tanulókkal a jelenetet (nagyobb létszám esetén érdemes kiválasztani először néhány tanulót) úgy, hogy a válaszadást — és a ,válaszoló" játékállatot vagy bábot — átadja a tanulóknak. Mindig minden dialógust egyesével el kell játszani minden gyermekkel, hogy meggyőződjünk a válaszok megjegyzéséről. Amint megbizonyosodtunk arról, hogy minden gyermek képes válaszolni a dialógusban feltett kérdésre, láncjátékot indítunk: az első játékban válaszadóként szereplő tanuló megkapja a kérdező szerepét, míg a , válaszoló" játékot átadja a mellette ülőnek. A jelenet eljátszása után az előbbi válaszadó veszi át a kérdező játékállatot, és kérdéssel fordul a következő tanulóhoz, aki megkapja a válaszoló játékot, majd így haladnak tovább a teljes csoportban. Így érhetjük el, hogy minden tanuló kipróbálja magát mindkét szerepben, azaz a teljes dialógust el tudja sajátítani a többszöri ismétléssel. Ezt a játékot érdemes mindaddig folytatni, amíg mindenki önállóan tudja reprodukálni a dialógus mindegyik megszólalását. Hogy ez ne váljon unalmassá, nagyobb csoportban helycserével változtathatunk is a sorrenden - pl. forditva haladunk, néhány gyermekkel helyet cseréltetünk. A cél a mielőbbi páros gyakorlás, amikor a gyerekek a mellettük ülőkkel, majd akár a csoportban szabadon választott partnerekkel játszhatják el a dialógust. Kisebb gyerekeknél ehhez érdemes további játékfigurákat használni, míg a nagyobbak eszköz nélkül is megfelelően tudják gyakorolni a beszélgetést. A páros gyakorlás szintjén a tanár már nem vesz részt a dialógusban. Kezdetben mindig egy diákpáros beszélget, utánuk jön a következő, majd — ha látjuk, hogy mindenki elsajátította a szöveget — több pár, akár az egész csoport egyszerre végezheti a páros gyakorlást; a tanár pedig monitoroz, megfigyeli az esetleges nehézségeket, hibákat, szükség esetén visszaveszi a szót, javít, vagy tovább gyakoroltat frontálisan. Ezzel a módszerrel a prezentáció és a gyakorlás nem válik el élesen egymástól, a gyakorlás pedig szinte észrevétlenül, játékosan történik. A megerősítés, gyakorlás — és akar jutalmazás — további eszköze lehet valamilyen, a témához, az adott párbeszédhez + 79 +
