Oldal 71 [71]
OCR
7. A DIALÓGUS ALAPÚ NYELVOKTATÁS 7.3. A DIALÓGUS ALAPÚ NYELVOKTATÁS MÓDSZERE A nyelvészeti szakirodalom már néhány évtizede fejtegeti, hogy a nyelvi produkció során a nyelvhasználók nem egyes elemeket tesznek egymás mellé, hanem kész szerkezetekből választanak (Sinclair 1991). Biber (1999) egymással fedésben álló, a szó(szerkezet) és a nyelvtani séma között elhelyezkedő lexikai kötegekből építkező nyelvhasználót ír le, Dóczi (2015) korpusznyelvészeti kutatásokra alapozva hangsúlyozza a nyelvi sablonok beemelésének fontosságát a tanításba. Szita és Pelcz a lexikai megközelítés (lexical approach) alapján kijelenti, hogy az anyanyelvi beszélő számára rögzítetten rendelkezésre álló, kész kifejezéskészletet lehet, szükséges és érdemes tanitani a nyelvtanuléknak is (Szita—Pelcz 2017). Déla 2017-es kutatásában vizsgálja azokat a minimálisan két morfémaszerű elemből álló, egészlegesen tárolt , interakciós formulaszerű elemsorokat" (Dóla 2017: 12), amelyeket a nyelvvizsgázó idegennyelv-tanulók társas interakcióiban figyelt meg mint a nyelvtudás egyik szintmérőjét. Mewald (2015) pedig kutatással igazolja, hogy kisgyermekek is képesek lexikai töredékek (lexical chunks) alkalmazására már az idegen nyelv tanulásának nagyon korai szakaszában. A dialógus alapú nyelvtanítás ilyen, széles körben felhasználható, szerkezetében állandó, tartalmában változtatható nyelvi panelek közvetítésével történik. A dialógusalapú nyelvoktatás alapelve, hogy a tananyag átadása — mind a szókincs, mind a grammatika és a nyelvhez kapcsolódó egyéb területeken - kizárólag szóban és párbeszédes formában, minidialógusokra építve történik, a bemutatás, a gyakorlás és a rögzítés esetében is. Ebből adódóan a módszer alapvetően a szóbeliséget célozza meg: a tananyagot, a dialógust nem könyvben olvassák, hanem hallás útján ismerik és tanulják meg a gyerekek. Ugyanígy ceruzát sem használunk írásra, csak rajzolásra, színezésre. Nincs szavakat tartalmazó egy- vagy kétnyelvű szótár, bár tematikus képes szótár, rajzolás alkalmazható, és javasolt is. Ezzel kiküszöbölhető, hogy a még írni nem tudó, az írással küzdő, vagy a magyar ábécével nehezebben boldoguló gyerekek lemaradjanak. Jelentős időt is megtakaríthatunk a szóbeliséggel, amit további szóbeli gyakorlásra, rögzítésre használhatunk. Ez a — hallásra, percepcióra építő — módszer közelíti a folyamatot a nyelv tanulása helyett a nyelv elsajátításához: bár osztálytermi vagy csoportkörnyezetben, nem valós szituációkban, de mégis az élőnyelvi környezetet imitálva késztetjük a gyerekeket a dialógus paneljeinek a megjegyzésére. + 70 +
