Oldal 71 [71]
7. A DIALÓGUS ALAPÚ NYELVOKTATÁS
7.3. A DIALÓGUS ALAPÚ NYELVOKTATÁS MÓDSZERE
A nyelvészeti szakirodalom már néhány évtizede fejtegeti, hogy a nyelvi
produkció során a nyelvhasználók nem egyes elemeket tesznek egymás
mellé, hanem kész szerkezetekből választanak (Sinclair 1991). Biber (1999)
egymással fedésben álló, a szó(szerkezet) és a nyelvtani séma között el¬
helyezkedő lexikai kötegekből építkező nyelvhasználót ír le, Dóczi (2015)
korpusznyelvészeti kutatásokra alapozva hangsúlyozza a nyelvi sablonok
beemelésének fontosságát a tanításba. Szita és Pelcz a lexikai megközelítés
(lexical approach) alapján kijelenti, hogy az anyanyelvi beszélő számára
rögzítetten rendelkezésre álló, kész kifejezéskészletet lehet, szükséges és
érdemes tanitani a nyelvtanuléknak is (Szita—Pelcz 2017). Déla 2017-es ku¬
tatásában vizsgálja azokat a minimálisan két morfémaszerű elemből álló,
egészlegesen tárolt , interakciós formulaszerű elemsorokat" (Dóla 2017: 12),
amelyeket a nyelvvizsgázó idegennyelv-tanulók társas interakcióiban fi¬
gyelt meg mint a nyelvtudás egyik szintmérőjét. Mewald (2015) pedig ku¬
tatással igazolja, hogy kisgyermekek is képesek lexikai töredékek (lexical
chunks) alkalmazására már az idegen nyelv tanulásának nagyon korai
szakaszában. A dialógus alapú nyelvtanítás ilyen, széles körben felhasz¬
nálható, szerkezetében állandó, tartalmában változtatható nyelvi panelek
közvetítésével történik.
A dialógusalapú nyelvoktatás alapelve, hogy a tananyag átadása — mind
a szókincs, mind a grammatika és a nyelvhez kapcsolódó egyéb területe¬
ken - kizárólag szóban és párbeszédes formában, minidialógusokra építve
történik, a bemutatás, a gyakorlás és a rögzítés esetében is. Ebből adódóan
a módszer alapvetően a szóbeliséget célozza meg: a tananyagot, a dialógust
nem könyvben olvassák, hanem hallás útján ismerik és tanulják meg a gye¬
rekek. Ugyanígy ceruzát sem használunk írásra, csak rajzolásra, színezésre.
Nincs szavakat tartalmazó egy- vagy kétnyelvű szótár, bár tematikus képes
szótár, rajzolás alkalmazható, és javasolt is. Ezzel kiküszöbölhető, hogy
a még írni nem tudó, az írással küzdő, vagy a magyar ábécével nehezeb¬
ben boldoguló gyerekek lemaradjanak. Jelentős időt is megtakaríthatunk
a szóbeliséggel, amit további szóbeli gyakorlásra, rögzítésre használhatunk.
Ez a — hallásra, percepcióra építő — módszer közelíti a folyamatot a nyelv
tanulása helyett a nyelv elsajátításához: bár osztálytermi vagy csoport¬
környezetben, nem valós szituációkban, de mégis az élőnyelvi környezetet
imitálva késztetjük a gyerekeket a dialógus paneljeinek a megjegyzésére.
+ 70 +