Oldal 22 [22]
OCR
2. KÉSZSÉGEK ÉS KOMPETENCIÁK A NYELVTANULÁSBAN 2.1. A KÉSZSÉGEK OSZTÁLYOZÁSA A nyelvtanulás eredményét, a nyelvtudást hagyományos felosztás szerint receptív (hallás- és olvasásértés), illetve produktív (beszéd, írás) készségek elsajátított, egymástól független szintje alapján értékelhetjük (Bárdos 2000). Bárdos (2000) kiemeli ezek összefüggését, komplexitását saját készségfelosztásában: az értés készségszintje a beszéd és olvasásértést jelenti, a közlés vagy kommunikáció szintje a beszédet és írást oly módon, hogy az magában foglalja az értést is, illetve a közvetítés szintje a fordítást és tolmácsolást, mint az előző kettő ismeretében egy magasabb szintű nyelvhasználatot. 2.2. A KOMMUNIKÁCIÓ MINT A NYELVOKTATÁS-NYELVTANULÁS CÉLJA A nyelvoktatásra szánt tananyagok és taneszközök széles skálája — melyek között a legkisebbeknek szóló magyar nyelvkönyvek, segédanyagok készítése még mindig gyerekcipőben jár — kirajzolja a mai modern nyelvoktatás-módszertan elméleti irányait is: napjainkban a posztkommunikatív nyelvtanítási módszer korát éljük (Erdei 2002), amely továbbviszi a 20. század utolsó évtizedeiben uralkodó kommunikatívkompetenciaközpontú nyelvoktatási irányzat jó, célravezető eredményeit, de igyekszik kiküszöbölni az eltúlzott alkalmazásából adódó hibákat (Erdei 2002). Napjaink nyelvoktatás-módszertanára jellemző, hogy a nyelvi forma tanítása-tanulása helyett a nyelvi tartalom sikeres közvetítésére fókuszál. Ez határozza meg a tanítandó anyag kiválasztását és felépítését, jelentősen befolyásolja a kiválasztott nyelvi elemek, grammatikai struktúrák körét, azzal együtt, hogy a gyammatika mintegy másodlagossá, kevésbé hangsúlyossá válik, implicit marad (uo.). Megváltozik a tanár szerepe: + 21°
