Oldal 22 [22]
2. KÉSZSÉGEK ÉS KOMPETENCIÁK
A NYELVTANULÁSBAN
2.1. A KÉSZSÉGEK OSZTÁLYOZÁSA
A nyelvtanulás eredményét, a nyelvtudást hagyományos felosztás sze¬
rint receptív (hallás- és olvasásértés), illetve produktív (beszéd, írás)
készségek elsajátított, egymástól független szintje alapján értékelhetjük
(Bárdos 2000). Bárdos (2000) kiemeli ezek összefüggését, komplexitását
saját készségfelosztásában: az értés készségszintje a beszéd és olvasás¬
értést jelenti, a közlés vagy kommunikáció szintje a beszédet és írást oly
módon, hogy az magában foglalja az értést is, illetve a közvetítés szintje
a fordítást és tolmácsolást, mint az előző kettő ismeretében egy maga¬
sabb szintű nyelvhasználatot.
2.2. A KOMMUNIKÁCIÓ MINT
A NYELVOKTATÁS-NYELVTANULÁS CÉLJA
A nyelvoktatásra szánt tananyagok és taneszközök széles skálája — melyek
között a legkisebbeknek szóló magyar nyelvkönyvek, segédanyagok készí¬
tése még mindig gyerekcipőben jár — kirajzolja a mai modern nyelvokta¬
tás-módszertan elméleti irányait is: napjainkban a posztkommunikatív
nyelvtanítási módszer korát éljük (Erdei 2002), amely továbbviszi
a 20. század utolsó évtizedeiben uralkodó kommunikatívkompetencia¬
központú nyelvoktatási irányzat jó, célravezető eredményeit, de igyekszik
kiküszöbölni az eltúlzott alkalmazásából adódó hibákat (Erdei 2002).
Napjaink nyelvoktatás-módszertanára jellemző, hogy a nyelvi forma
tanítása-tanulása helyett a nyelvi tartalom sikeres közvetítésére fókuszál.
Ez határozza meg a tanítandó anyag kiválasztását és felépítését, jelentő¬
sen befolyásolja a kiválasztott nyelvi elemek, grammatikai struktúrák
körét, azzal együtt, hogy a gyammatika mintegy másodlagossá, kevésbé
hangsúlyossá válik, implicit marad (uo.). Megváltozik a tanár szerepe:
+ 21°