Page 86 [86]
OCR
fiagellum-hit, vagyis az Isten a keresztények bűnei miatt sújtja őket az oszmán veszedelemmel. Több szerző összekapcsolja ezt a gondolatot a világvége (apokalipszis), és az ezeréves birodalom eljövetelét váró (chiliaszta) elmélettel." Az az állítás és szemlélet Strassburgban is ismert volt, hiszen egy Johann Sturm (1507-1589) akadémiáján tanuló magyar diák, Matthias Polani 1577-ben egy levelében azt írja, több jeles strassburgival arról beszélgetett, hogy a magyarok addig nem szabadulnak meg a töröktől, amíg meg nem tisztulnak bűneiktől." Itt utalunk vissza a fentiekben idézett Martin Bucer által Beatus Rhenanusnak írt levélre 1544-ben. Itt említjük továbbá meg Nikolaus Vigel (1529—1600) marburgi jogász művét, aki arról írt könyvet, hogy a török miért tudott elérni ilyen nagy sikereket a keresztény lovagok és a keresztény uralkodok ellen. A mti (Warhafftige ursach warumb das alt Rémisch Reich zertrent, und nuhn mehr in Türcken unnd Christen zertheilt...)? egy parbeszédes formäban irt tudomänyos értekezés, amelynek résztvev6i (jurisprudentia Romana, jurisprudentia Mahometica, justitia &s maga a szerzö, Vigelius) ki is mondjäk az okok közt a szethüzást, a bűnökkel teli életet. Ugyanakkor feltűnő az is, hogy a strassburgi , apokalipszis-próféciák" (például Melchior Hoftmann, Katharina Zell, Ursula Jost stb.) sem a szövegeikben, sem képileg nem jelenítik meg az oszmán jelenlétet, jövendöléseik tisztán biblikus alapúak." A nyomtatásban, Elzászban, Freiburgban és Bázelben megjelent művek csak kis részét jelentik az úgynevezett zurcica irodalomnak. A teljes szövegkorpusz török szempontú áttekintésére először Carl Göllner vállalkozott," akinek bibliográfiai és tartalmi leírásai ma is alapját képezik a kutatásnak. E bibliográfia kapcsán húzzuk alá annak a szempontnak fontosságát, hogy a kiadványok ajánlásait (dedikációit) is számba veszi, vagyis arra is ad alapot, hogy a városi polgárság mecenatúrája gyakorlatából egyfajta — adott esetben a törökökkel kapcsolatos ismeretek iránti — érdeklődésre is rámutassunk. Hiszen az uralkodók, politikai szereplők (például nagykövetek) mellett előfordul, hogy a kiadvány egy-egy polgár anyagi áldozatának köszönheti létét. Göllner a XIX. században összeállított retrospektív magyar nemzeti bibliográfiára is alapozott, amely bibliográfia az utóbbi évtizedekben jelentősen gazdagodott.? Mi azonban kiegészíthetjük ezt a képet a modern bibliográfiák" teljességére figyelve. Ezeknél a bibliogräfiäknäl azonban közelebb lép a tartalomhoz Almut Höfer." Az ő és Göllner harmadik kötetének áttekintéséből kirajzolódik az a folyamat, miként jutott el az európai közvélemény a kuriózumoktól, irrealisztikus 7 GUTHMÜLLER-KÜHLMANN, hrsg., Europa und die Türken..., 2000. Ebben különösen: ANDERMANN, 2000, 29-55.; SzaB6 A. 2000, 275-281. 8 EckHARDT 1944, 4-5.; EcKHARDT 1948, 28-29. 9 Basel, sine typographo, 1580 (Géllner, Turcica I, Nr. 1833; VD16 V 1181.) 10 Vö. MULLER F. 1994.; MULLER F. 2017, 213—247. (Les images visionnaires des „prophetes strasbourgois). 11 GÖLLNER, 7vrcica 1-III, 1961—1978. 12 RMKIIL,; RMK Potläsok..., 1990-1996., Husay 1948. 13 Benzine, Strasbourg, 1981., MuLLER J., Strasbourg, 1985-1986.; VD16: Verzeichnis der im deutschen Sprachbereich erschienenen drucke (https://www.bsb-muenchen.de/sammlungen/historische-drucke/ recherche/vd-16/) 14 Hörerrt 2003. 85
