fiagellum-hit, vagyis az Isten a keresztények bűnei miatt sújtja őket az oszmán ve¬
szedelemmel. Több szerző összekapcsolja ezt a gondolatot a világvége (apokalipszis),
és az ezeréves birodalom eljövetelét váró (chiliaszta) elmélettel." Az az állítás és
szemlélet Strassburgban is ismert volt, hiszen egy Johann Sturm (1507-1589) aka¬
démiáján tanuló magyar diák, Matthias Polani 1577-ben egy levelében azt írja, több
jeles strassburgival arról beszélgetett, hogy a magyarok addig nem szabadulnak meg
a töröktől, amíg meg nem tisztulnak bűneiktől." Itt utalunk vissza a fentiekben
idézett Martin Bucer által Beatus Rhenanusnak írt levélre 1544-ben. Itt említjük to¬
vábbá meg Nikolaus Vigel (1529—1600) marburgi jogász művét, aki arról írt könyvet,
hogy a török miért tudott elérni ilyen nagy sikereket a keresztény lovagok és a keresz¬
tény uralkodok ellen. A mti (Warhafftige ursach warumb das alt Rémisch Reich zertrent,
und nuhn mehr in Türcken unnd Christen zertheilt...)? egy parbeszédes formäban irt
tudomänyos értekezés, amelynek résztvev6i (jurisprudentia Romana, jurisprudentia
Mahometica, justitia &s maga a szerzö, Vigelius) ki is mondjäk az okok közt a szethü¬
zást, a bűnökkel teli életet. Ugyanakkor feltűnő az is, hogy a strassburgi , apokalip¬
szis-próféciák" (például Melchior Hoftmann, Katharina Zell, Ursula Jost stb.) sem
a szövegeikben, sem képileg nem jelenítik meg az oszmán jelenlétet, jövendöléseik
tisztán biblikus alapúak."
A nyomtatásban, Elzászban, Freiburgban és Bázelben megjelent művek csak kis
részét jelentik az úgynevezett zurcica irodalomnak. A teljes szövegkorpusz török
szempontú áttekintésére először Carl Göllner vállalkozott," akinek bibliográfiai
és tartalmi leírásai ma is alapját képezik a kutatásnak. E bibliográfia kapcsán húz¬
zuk alá annak a szempontnak fontosságát, hogy a kiadványok ajánlásait (dedikáci¬
óit) is számba veszi, vagyis arra is ad alapot, hogy a városi polgárság mecenatúrá¬
ja gyakorlatából egyfajta — adott esetben a törökökkel kapcsolatos ismeretek iránti
— érdeklődésre is rámutassunk. Hiszen az uralkodók, politikai szereplők (például
nagykövetek) mellett előfordul, hogy a kiadvány egy-egy polgár anyagi áldozatának
köszönheti létét. Göllner a XIX. században összeállított retrospektív magyar nem¬
zeti bibliográfiára is alapozott, amely bibliográfia az utóbbi évtizedekben jelentősen
gazdagodott.? Mi azonban kiegészíthetjük ezt a képet a modern bibliográfiák"
teljességére figyelve. Ezeknél a bibliogräfiäknäl azonban közelebb lép a tartalomhoz
Almut Höfer." Az ő és Göllner harmadik kötetének áttekintéséből kirajzolódik az
a folyamat, miként jutott el az európai közvélemény a kuriózumoktól, irrealisztikus
7 GUTHMÜLLER-KÜHLMANN, hrsg., Europa und die Türken..., 2000. Ebben különösen: ANDERMANN,
2000, 29-55.; SzaB6 A. 2000, 275-281.
8 EckHARDT 1944, 4-5.; EcKHARDT 1948, 28-29.
9 Basel, sine typographo, 1580 (Géllner, Turcica I, Nr. 1833; VD16 V 1181.)
10 Vö. MULLER F. 1994.; MULLER F. 2017, 213—247. (Les images visionnaires des „prophetes strasbourgois).
11 GÖLLNER, 7vrcica 1-III, 1961—1978.
12 RMKIIL,; RMK Potläsok..., 1990-1996., Husay 1948.
13 Benzine, Strasbourg, 1981., MuLLER J., Strasbourg, 1985-1986.; VD16: Verzeichnis der im deutschen
Sprachbereich erschienenen drucke (https://www.bsb-muenchen.de/sammlungen/historische-drucke/
recherche/vd-16/)
14 Hörerrt 2003.