Seite 73 [73]
OCR
termékek behozatala. Ezeket főként a délnémet barhentszövő központokból, valamint a drágább anyagokat Észak-Itáliából importálták, illetve bevett eljárás volt az is, hogy a szintén jobb minőségű németalföldi, illetve angol szöveteket német partnereken keresztül szerezték be." Ausztria öt nagy bortermő vidéke közül a Bécs környéki régió (Weinviertel/) borai számítottak a legjobb minőségűnek." Mindettől függetlenül a jobb minőségű magyar borok nagyobb keresletnek örvendtek. Bécs és annak üzleti elitje egyfajta ambivalens viszonyban volt a magyar borral. A kissé talán furcsának tűnő megfogalmazás arra utal, hogy a bécsiek minden eszközzel igyekeztek távol tartani saját piacuktól a magyar borkereskedőket, azonban a magyar borra jelentős igény mutatkozott a városban. Ezt az ellentmondást úgy oldották fel, hogy kereskedelmi kiváltságaik birtokában már a XIII. századtól tiltották, hogy magyarországi kereskedők hozzák be boraikat a városba. A magyar borok behozatalára vonatkozó tiltásra a XV. század végéig legalább 16 alkalommal kaptak megerősítést az uralkodótól. Mindazonáltal a lakosság részéről mégis mutatkozott igény a jobb minőségű magyar borra. Ennek kielégítésére a város külön fenntartott egy tavernát, ahol magyar és más külföldi borokat mértek." A XV. század második fele és a XVI. század első harmada közötti periódus Bécs átmeneti gazdasági hanyatlását hozta. A polgárháborúval, magyar megszállással, felkelésekkel és pestisjárványokkal terhes időszakban visszaszorult a bécsiek által lebonyolított kereskedelem forgalma is. Mindazonáltal a város vezetése még ezekben az években sem volt hajlandó lazítani az árumegállító jognak a borra vonatkozó passzusain, illetve a magyar borok behozatali tilalmán. A bécsi üzleti elit képviselői nem mondtak le a nagy hasznot ígérő árucikk forgalmazásáról. A XVI. század második feléből számos olyan forrás ismert, amely arról tudósít, hogy a bécsi kereskedők magyar borokkal (Hungeriscben Wein) kereskedtek. Az ilyen konkrét megnevezések mellett természetszerűleg még további számos esetben lenne kimutatható, hogy Magyarországról származó bort értékesítettek. A legjelentősebb bécsi családok több irányban is forgalmaztak magyar bort. Időről időre kaptak engedélyt arra, hogy Bécsbe is bevigyenek ilyen árucikket. Emellett ismertek olyan bejegyzések is, melyek szerint Morvaországba, vagy akár Sziléziába is vittek ki magyar bort. A Stamp, a Ihau, a Gastgeb, a Kazbeck és az Egerer család tagjai bizonyíthatóan foglalkoztak borkereskedelemmel. Az Eiselerek ilyen irányú tevékenységéhez hozzátartozik, hogy az itt említett családok kivétel nélkül szoros üzleti és rokoni kapcsolatban álltak az Eiseler családdal. Mindennek fényében elképzelhető, hogy egymás között is üzleteltek magyar borral. 13 Tözsa-Rıcö 2014, 20. 14 Tschurk 1983, 37. A fenti kijelentest tämasztja alä, hogy időnként előfordult, hogy a pozsonyi városi tanács is vásárolt bort a Weinviertelben. Tözsa-Rıcö Attila, A sz6lö, a bor es a varos. Szölötermesztes és borertekesites a 16. századi Pozsony költségvetésében 1526—1606, URBS Magyar Värostörteneti Évkönyv, megjelenés alatt. 15 Tscnurk 1983, 46; 55; 68-70. Korszakunk elejen I. Ferdinänd 1526-os Stadtordnungja is megtiltotta a Bécsbe történő borbevitelt. Csak nagyon ritkán, például rendkívül rossz termés esetén engedélyezte a város kis mennyiségű magyar bor behozatalát (LANDSTEINER 2003), 145.). 72
