Seite 73 [73]
termékek behozatala. Ezeket főként a délnémet barhentszövő központokból, valamint
a drágább anyagokat Észak-Itáliából importálták, illetve bevett eljárás volt az is, hogy
a szintén jobb minőségű németalföldi, illetve angol szöveteket német partnereken
keresztül szerezték be."
Ausztria öt nagy bortermő vidéke közül a Bécs környéki régió (Weinviertel/) borai
számítottak a legjobb minőségűnek." Mindettől függetlenül a jobb minőségű ma¬
gyar borok nagyobb keresletnek örvendtek.
Bécs és annak üzleti elitje egyfajta ambivalens viszonyban volt a magyar borral.
A kissé talán furcsának tűnő megfogalmazás arra utal, hogy a bécsiek minden esz¬
közzel igyekeztek távol tartani saját piacuktól a magyar borkereskedőket, azonban
a magyar borra jelentős igény mutatkozott a városban. Ezt az ellentmondást úgy ol¬
dották fel, hogy kereskedelmi kiváltságaik birtokában már a XIII. századtól tiltot¬
ták, hogy magyarországi kereskedők hozzák be boraikat a városba. A magyar borok
behozatalára vonatkozó tiltásra a XV. század végéig legalább 16 alkalommal kaptak
megerősítést az uralkodótól. Mindazonáltal a lakosság részéről mégis mutatkozott
igény a jobb minőségű magyar borra. Ennek kielégítésére a város külön fenntartott
egy tavernát, ahol magyar és más külföldi borokat mértek."
A XV. század második fele és a XVI. század első harmada közötti periódus Bécs
átmeneti gazdasági hanyatlását hozta. A polgárháborúval, magyar megszállással, fel¬
kelésekkel és pestisjárványokkal terhes időszakban visszaszorult a bécsiek által lebo¬
nyolított kereskedelem forgalma is. Mindazonáltal a város vezetése még ezekben az
években sem volt hajlandó lazítani az árumegállító jognak a borra vonatkozó passzu¬
sain, illetve a magyar borok behozatali tilalmán.
A bécsi üzleti elit képviselői nem mondtak le a nagy hasznot ígérő árucikk forgalmazá¬
sáról. A XVI. század második feléből számos olyan forrás ismert, amely arról tudósít, hogy
a bécsi kereskedők magyar borokkal (Hungeriscben Wein) kereskedtek. Az ilyen konkrét
megnevezések mellett természetszerűleg még további számos esetben lenne kimutatható,
hogy Magyarországról származó bort értékesítettek. A legjelentősebb bécsi családok több
irányban is forgalmaztak magyar bort. Időről időre kaptak engedélyt arra, hogy Bécsbe is
bevigyenek ilyen árucikket. Emellett ismertek olyan bejegyzések is, melyek szerint Mor¬
vaországba, vagy akár Sziléziába is vittek ki magyar bort. A Stamp, a Ihau, a Gastgeb,
a Kazbeck és az Egerer család tagjai bizonyíthatóan foglalkoztak borkereskedelemmel.
Az Eiselerek ilyen irányú tevékenységéhez hozzátartozik, hogy az itt említett családok
kivétel nélkül szoros üzleti és rokoni kapcsolatban álltak az Eiseler családdal. Mindennek
fényében elképzelhető, hogy egymás között is üzleteltek magyar borral.
13 Tözsa-Rıcö 2014, 20.
14 Tschurk 1983, 37. A fenti kijelentest tämasztja alä, hogy időnként előfordult, hogy a pozsonyi városi
tanács is vásárolt bort a Weinviertelben. Tözsa-Rıcö Attila, A sz6lö, a bor es a varos. Szölötermesztes és
borertekesites a 16. századi Pozsony költségvetésében 1526—1606, URBS Magyar Värostörteneti Évkönyv,
megjelenés alatt.
15 Tscnurk 1983, 46; 55; 68-70. Korszakunk elejen I. Ferdinänd 1526-os Stadtordnungja is megtiltotta
a Bécsbe történő borbevitelt. Csak nagyon ritkán, például rendkívül rossz termés esetén engedélyezte
a város kis mennyiségű magyar bor behozatalát (LANDSTEINER 2003), 145.).
72