Oldal 70 [70]
OCR
a bor volt a Kárpát-medencei régiók harmadik legfontosabb kiviteli agrárterméke.? A borkereskedelem főként a városi polgárok, illetve a városokba betelepült nemesek kezében összpontosult." Fontos hangsúlyozni, hogy az oszmán hódítás eredményeként három részre szakadt Magyar Királyság a politikai hanyatlás korszakában is szerves része maradt az európai gazdasági rendszernek. A tágan értelmezett dunai térségben egymáshoz kapcsolódó régióegyüttes a fogyasztási és az értékesítési piacoknak egy olyan bonyolult rendszerét alkotta, amelyben az egyes térségek gazdaságilag messzemenőkig egymásra voltak utalva. Ennek a régióegyüttesnek a szerves részét alkotta Felső-Magyarország Hegyaljával, valamint Dél-Lengyelország, Morvaország és magától értetődően Bécs térsége is. A fent említett egymásrautaltság más megközelítésből úgy is megfogalmazható, hogy a középeurópai gazdasági rendszerben minden régió olyan árucsoportokkal vett részt, amelyek más térségek fogyasztási struktúrájában központi jelentőséggel bírtak. Mindezzel együtt egyik régióról sem jelenthető ki, hogy kizárólagosan exportőr vagy döntően importőr szerepben vett volna részt ebben a multilaterális gazdasági vérkeringésben.? Bár a magyar bor az állati termékek mellett másod-, sőt inkább harmadrangú szerepet képviselt, mindazonáltal a bor nagyban hozzájárult ahhoz, hogy az inter- és kisebb mértékben a transzregionális kereskedelem keretében továbbra is megvalósult a Kárpát-medencei térségek gazdasági integrációja a teljes európai rendszerben. A magyar bor két legfontosabb értékesítési térsége a korszakban a Cseh-Morva Korona országai, valamint Dél-Lengyelország volt. Az áru szállítása elég nehézkes volt, a korabeli borok a távolság növekedésével arányban egyre nehezebben bírták a hosszabb utakat. A nem megfelelően záró hordók miatt számolni kellett azzal, hogy a szállított bor egy része útközben egyszerűen elfolyt. A költségek így annál magasabbak voltak, minél messzebbre vitték az italt. A kereskedők számára értelemszerűen , létszükséglet" volt, hogy lehetőleg már a határ menti területeken értékesíteni tudják az árut. Ugyanakkor a távolsági kereskedelem nagyobb haszonnal kecsegtetett. Hasonló kettősség mutatható ki a hegyaljai bor XVI. századi felvevőpiacaiban. Egyrészt a felső-magyarországi régiók, azon belül kiemelten a Penzapolis värosai kiváló helyi értékesítési lehetőségként funkcionáltak. Ezt a kereskedelmi szegmenst igyekeztek kisajátítani maguknak a felső-magyarországi városok, ezen belül főként Kassa. A regionális keresletre áttételesen pozitív hatással volt a korszakban FelsőMagyarország (partes superiores regni Hungariae, Oberungarn) megnövekedett stratégiai szerepe. A Habsburgok által uralt Magyar Királyságnak ez a térsége több tekintetben is (az Erdélyi Fejedelemség és a Hódoltság felé is) fontos határ menti pozíciót képviselt. Ennek köszönhetően a Felső-Magyarországi Főkapitányság (1559-től) 3 Az északi irányú magyar borkivitelhez legújabban: Tózsa-Ricó 2018. A marha- és a borexport részesedéséhez lasd még: Tézsa-Ric6 2014, 118-125., 273-284. 4 Ők rendelkeztek ugyanis a megfelelő eszközökkel ahhoz, hogy fel tudják vásárolni egy adott terület nagytermelőinek a borát. KUBINYI A. 1996, 84.; Tózsa-RIGó 2009, 35. 5 Tözsa-Rıcö 2014, 13. 69
