Seite 70 [70]
a bor volt a Kárpát-medencei régiók harmadik legfontosabb kiviteli agrárterméke.?
A borkereskedelem főként a városi polgárok, illetve a városokba betelepült nemesek
kezében összpontosult." Fontos hangsúlyozni, hogy az oszmán hódítás eredménye¬
ként három részre szakadt Magyar Királyság a politikai hanyatlás korszakában is
szerves része maradt az európai gazdasági rendszernek.
A tágan értelmezett dunai térségben egymáshoz kapcsolódó régióegyüttes a fo¬
gyasztási és az értékesítési piacoknak egy olyan bonyolult rendszerét alkotta, amely¬
ben az egyes térségek gazdaságilag messzemenőkig egymásra voltak utalva. Ennek
a régióegyüttesnek a szerves részét alkotta Felső-Magyarország Hegyaljával, valamint
Dél-Lengyelország, Morvaország és magától értetődően Bécs térsége is. A fent em¬
lített egymásrautaltság más megközelítésből úgy is megfogalmazható, hogy a közép¬
európai gazdasági rendszerben minden régió olyan árucsoportokkal vett részt, ame¬
lyek más térségek fogyasztási struktúrájában központi jelentőséggel bírtak. Mindezzel
együtt egyik régióról sem jelenthető ki, hogy kizárólagosan exportőr vagy döntően
importőr szerepben vett volna részt ebben a multilaterális gazdasági vérkeringésben.?
Bár a magyar bor az állati termékek mellett másod-, sőt inkább harmadrangú
szerepet képviselt, mindazonáltal a bor nagyban hozzájárult ahhoz, hogy az inter- és
kisebb mértékben a transzregionális kereskedelem keretében továbbra is megvaló¬
sult a Kárpát-medencei térségek gazdasági integrációja a teljes európai rendszerben.
A magyar bor két legfontosabb értékesítési térsége a korszakban a Cseh-Morva Koro¬
na országai, valamint Dél-Lengyelország volt.
Az áru szállítása elég nehézkes volt, a korabeli borok a távolság növekedésével
arányban egyre nehezebben bírták a hosszabb utakat. A nem megfelelően záró hor¬
dók miatt számolni kellett azzal, hogy a szállított bor egy része útközben egyszerűen
elfolyt. A költségek így annál magasabbak voltak, minél messzebbre vitték az italt.
A kereskedők számára értelemszerűen , létszükséglet" volt, hogy lehetőleg már a határ
menti területeken értékesíteni tudják az árut. Ugyanakkor a távolsági kereskedelem
nagyobb haszonnal kecsegtetett.
Hasonló kettősség mutatható ki a hegyaljai bor XVI. századi felvevőpiacaiban.
Egyrészt a felső-magyarországi régiók, azon belül kiemelten a Penzapolis värosai
kiváló helyi értékesítési lehetőségként funkcionáltak. Ezt a kereskedelmi szegmenst
igyekeztek kisajátítani maguknak a felső-magyarországi városok, ezen belül főként
Kassa. A regionális keresletre áttételesen pozitív hatással volt a korszakban Felső¬
Magyarország (partes superiores regni Hungariae, Oberungarn) megnövekedett straté¬
giai szerepe. A Habsburgok által uralt Magyar Királyságnak ez a térsége több tekin¬
tetben is (az Erdélyi Fejedelemség és a Hódoltság felé is) fontos határ menti pozíciót
képviselt. Ennek köszönhetően a Felső-Magyarországi Főkapitányság (1559-től)
3 Az északi irányú magyar borkivitelhez legújabban: Tózsa-Ricó 2018. A marha- és a borexport részese¬
déséhez lasd még: Tézsa-Ric6 2014, 118-125., 273-284.
4 Ők rendelkeztek ugyanis a megfelelő eszközökkel ahhoz, hogy fel tudják vásárolni egy adott terület
nagytermelőinek a borát. KUBINYI A. 1996, 84.; Tózsa-RIGó 2009, 35.
5 Tözsa-Rıcö 2014, 13.
69