Oldal 69 [69]
OCR
igen gazdag szimbolikus háttérjelentést társítottak, a keresztény liturgia elengedhetetlen részeiként jelentek meg az emberek gondolkodásában. A bort Krisztus véreként aposztrofálták, így a mindennnapi emberek számára magát Krisztust jelenítette meg. Mivel a bor a korabeli fogyasztási struktúrába alapvető létszükségleti cikként épült be, így a kereskedelmi rendszerben forgalmazott árucikként is kiemelt pozíciója volt. Mindebből következően pedig az utóbbi gazdasági ágban számos kereskedőnél akár elsödleges ärucikkent is funkcionälhatott. A „hegy leve” kivälö tökeakkumuläciös lehetőséggel bírt. Ez pedig a fogyasztási struktúrában elfoglalt helye mellett a termelési sajátosságokból is adódott. A kiemelkedő értékesítési lehetőségeket kínáló bor minden évben újratermelhető volt, és a korabeli útviszonyok és a hordók gyengébb minősége ellenére régiókon keresztül lehetett szállítani. A bor tezauráló szerepének köszönhetően gyakran fizetőeszközként is használták a kereskedelmi életben, vagy tartozások kiegyenlítésénél.? A mediterrán térségtől északra elhelyezkedő középeurópai területeken az ún. kontinentális szőlőművelési modell volt jellemző. Ennek a legfőbb sajátossága az volt, hogy ezekben a régiókban — a Mediterráneum bortermő vidékeivel ellentétben — már nem voltak adottak minden térségben a jó minőségű borhoz szükséges éghajlati és talajviszonyok. Ebből és a bor iránti magas keresletből adódóan azokban a régiókban, ahol mégis adottak voltak az említett viszonyok, monokulturális szőlőtermő vidékek alakultak ki. A Magyar Királyság területén ilyen, a szőlőművelésre specializálódott régió volt többek között a Szerémség (legalábbis az oszmán hódításig), Sopron és Pozsony környéke, vagy a jelen tanulmány központi témáját képező Hegyalja. Az északi irányú magyar borkereskedelem A legtöbb olyan szőlő- és bortermelő, aki évről évre nagy mennyiségű ital felett rendelkezett, megpróbálta kihasználni a különböző értékesítési lehetőségeket. A városon belüli lehetőség a kis tételben történő bormérés volt. A nagyobb szőlőbirtokosok és/ vagy -kereskedők az inter- és transzregionális borkereskedelembe kapcsolódtak be. A szőlőből erjesztett ital nem csak a helyi szőlőtermelők számára kínált jó lehetőségeket. Gyakran előfordult, hogy olyan vidékek kereskedői is szoros kapcsolatban voltak a borértékesítéssel, amely vidékeknek nem volt (jó minőségű) bora. A XVI. század végi Magyarország külkereskedelme szervesen illeszkedik a nyugat-európai országok és a kelet-közép-európai térség közötti nemzetközi munkamegosztásba. A magyar exportnak döntő többségét tették ki az agrártermékek. Ezen belül messze a legmagasabb részesedése az élő állatnak, leginkább a lábon kihajtott marhának volt. A második legjelentősebb árucsoportot az állatbőrök és egyéb állati eredetű termékek képezték. Ezeket az árucsoportokat követően 2 A városi lakosok gondolkodásában a bornak mint , folyékony tőkének" a megjelenéséről Szende Katalin kiváló tanulmányában olvashatunk bővebben (SZENDE 2004.). 68
