Oldal 69 [69]
igen gazdag szimbolikus háttérjelentést társítottak, a keresztény liturgia elengedhe¬
tetlen részeiként jelentek meg az emberek gondolkodásában. A bort Krisztus véreként
aposztrofálták, így a mindennnapi emberek számára magát Krisztust jelenítette meg.
Mivel a bor a korabeli fogyasztási struktúrába alapvető létszükségleti cikként épült
be, így a kereskedelmi rendszerben forgalmazott árucikként is kiemelt pozíciója volt.
Mindebből következően pedig az utóbbi gazdasági ágban számos kereskedőnél akár
elsödleges ärucikkent is funkcionälhatott. A „hegy leve” kivälö tökeakkumuläciös
lehetőséggel bírt. Ez pedig a fogyasztási struktúrában elfoglalt helye mellett a ter¬
melési sajátosságokból is adódott. A kiemelkedő értékesítési lehetőségeket kínáló bor
minden évben újratermelhető volt, és a korabeli útviszonyok és a hordók gyengébb
minősége ellenére régiókon keresztül lehetett szállítani. A bor tezauráló szerepének
köszönhetően gyakran fizetőeszközként is használták a kereskedelmi életben, vagy
tartozások kiegyenlítésénél.? A mediterrán térségtől északra elhelyezkedő közép¬
európai területeken az ún. kontinentális szőlőművelési modell volt jellemző. Ennek
a legfőbb sajátossága az volt, hogy ezekben a régiókban — a Mediterráneum bortermő
vidékeivel ellentétben — már nem voltak adottak minden térségben a jó minőségű
borhoz szükséges éghajlati és talajviszonyok. Ebből és a bor iránti magas keresletből
adódóan azokban a régiókban, ahol mégis adottak voltak az említett viszonyok, mo¬
nokulturális szőlőtermő vidékek alakultak ki. A Magyar Királyság területén ilyen,
a szőlőművelésre specializálódott régió volt többek között a Szerémség (legalábbis
az oszmán hódításig), Sopron és Pozsony környéke, vagy a jelen tanulmány központi
témáját képező Hegyalja.
Az északi irányú magyar borkereskedelem
A legtöbb olyan szőlő- és bortermelő, aki évről évre nagy mennyiségű ital felett ren¬
delkezett, megpróbálta kihasználni a különböző értékesítési lehetőségeket. A városon
belüli lehetőség a kis tételben történő bormérés volt. A nagyobb szőlőbirtokosok és/
vagy -kereskedők az inter- és transzregionális borkereskedelembe kapcsolódtak be.
A szőlőből erjesztett ital nem csak a helyi szőlőtermelők számára kínált jó lehetősége¬
ket. Gyakran előfordult, hogy olyan vidékek kereskedői is szoros kapcsolatban voltak
a borértékesítéssel, amely vidékeknek nem volt (jó minőségű) bora.
A XVI. század végi Magyarország külkereskedelme szervesen illeszkedik a nyu¬
gat-európai országok és a kelet-közép-európai térség közötti nemzetközi munka¬
megosztásba. A magyar exportnak döntő többségét tették ki az agrártermékek.
Ezen belül messze a legmagasabb részesedése az élő állatnak, leginkább a lábon
kihajtott marhának volt. A második legjelentősebb árucsoportot az állatbőrök
és egyéb állati eredetű termékek képezték. Ezeket az árucsoportokat követően
2 A városi lakosok gondolkodásában a bornak mint , folyékony tőkének" a megjelenéséről Szende Katalin
kiváló tanulmányában olvashatunk bővebben (SZENDE 2004.).
68