Ugrás a tartalomra
mobile

L'Harmattan Open Access platform

  • Keresés
  • OA Gyűjtemények
  • L'Harmattan Archívum
Magyarhu
  • Englishen
  • Françaisfr
  • Deutschde
BejelentkezésRegisztráció
  • Kötet áttekintése
  • Oldal
  • Szöveg
  • Metaadatok
  • Kivágás
Előnézet
022_000035/0000

A bécsi Lorenz Eiseler győzelmi éneke a nemes báró, Karl Rueber úr dicséretére és annak diadalára a török felett

  • Előnézet
  • PDF
  • Metaadatok mutatása
  • Permalink mutatása
Cím (EN)
Victory song by Lorenz Eiseler of Vienna in praise of the noble Baron Karl Rueber and his triumph over the Turks
Tudományterület
Kora-újkori történelem / Early modern history (12976)
Sorozat
Europica varietas Tokajensis. Fontes
Tudományos besorolás
forráskiadás
022_000035/0057
  • Kötet áttekintése
  • Oldal
  • Szöveg
  • Metaadatok
  • Kivágás
Oldal 58 [58]
  • Előnézet
  • Permalink mutatása
  • JPG
  • TIFF
  • Előző
  • Következő
022_000035/0057

OCR

konkrétum -— a többi kortárs forrás tükrében meglehetősen valószerűtlennek tűnő — csapdaállítás a , négyszögletű kerek erdőben". Mindezek alapján arra a következtetésre juthatunk, hogy Eiseler történelmi forrásként használhatatlan, inkább egy a műfaj közhelyeiből építkező győzelmi éneket próbált megszerkeszteni, hogy egy eljövendő és felvirágzó üzleti kapcsolat reményében a felső-magyarországi (vagy csupán a tokaji?) főkapitánynak kedveskedjen vele a család. De mi ez az irodalmi műfaj, amire Eiseler választása esett, az epinicion? Az epinicion müfaja és Eiseler költeménye Calepinus definíciója szerint epinicionnak neveznek a görögök valamilyen győzelem feletti ünneplést (görögül is megadja: éri - vixáw). Ekkor éjszaka is világító győzelmi tüzeket gyújtanak, amelyek e győzelem felett érzett örömöt hivatottak kifejezni. Irodalmi szempontból Suetoniust idézi a Nero császárnak komponált győzelmi laudációk miatt. A Calepinus-szótár 1585-ös, magyar nyelvű meghatározásokkal is bővített kiadásában pedig a következőt olvashatjuk az epinicia szócikknél: , Győzödelemért való örvendetes, és ditsírő ének, győzödelemek ditsíretire iratott versek, avagy Győzödelöm vers." Latin nyelvű formájával is lehet találkozni: carmen triumphale. Az epinicion-köteteket elnézve fontos ismérve lehet a műfajnak, hogy a dicső esemény után nem sokkal készül el, és — Tinódi énekeihez hasonlóan — hírközvetítő funkciója is van. Az ismert nyomtatványok alapján kijelenthető, hogy még vagy az ünnepelt esemény évében, vagy a rá következő évben, amíg friss hírértéke volt, meg is jelent. Az alkalmi költészetnek egy olyan öszvér alműfaja ez, amely akár a történetírás nemesebb kritériumaival is bírhat, és így történelmi forrásként is használható. Ez utóbbi természetesen Eiseler szövegére nem igaz. Monok Istvan szerint Eiseler az Academia Szurmiana diákja volt, és művét eredetileg iskolai feladatként írta." A vers kvalitásait elnézve ez a feltételezés megygyőzőnek tűnik. Színvonala valamilyen iskolai ujjgyakorlatra emlékeztet, sok az erőltetett szó- és szóösszetétel-ismétlés, a metrum kedvéért — ha úgy jön ki a lépés — az igeidők következetes használatát akár ugyanazon mondaton belül sem tartja be, és némely hasonlata annyira átgondolatlan, hogy a vers dicső címzettjére nézve — legalábbis — balsejtelmes. (Például Ruebert a földön fekvő halott Hektórhoz hasonlítani nem tűnik túl átgondolt megoldásnak, 339—342. sor). Ez az érdekesebb lehetőség, vagyis ha a költeményt mint iskolai gyakorlatot olvassuk. A másik lehetőség viszont az, hogy az ifjú kereskedőcsemete csapnivaló költő, és ez egy ennek 24 ,Epinicia, -orum {Giuochi & feste per le vittorie}(ëmivikia), Graeci vocant celebritates pro parta victoria, ab éri et vd, cuiusmodi sunt ignes nocturni pyraeque, quae ad primum statim victoriae nuntium in testimonium publicae laetitiae accenduntur, sollemnes praeterea supplicationes, et aliae id genus sollemnitates, quibus partae victoriae gaudium solemus testari. Suetonius vero accipit pro carminibus in laudem victoris compositis, cum in Nerone scribit: Sequenti die laetum inter laetos cantaturum, epinicia, quae iam nunc sibi componi oporteret.” CALEPINuS 1555, 151". 25 Carerinus 1586, 367. Modern kiadäsa: CALEPINus 1912, 106. 26 Monok 2022 - läsd kötetünkben. 57

Szerkezeti

Custom

Image Metadata

Kép szélessége
1951 px
Kép magassága
2775 px
Képfelbontás
300 px/inch
Kép eredeti mérete
1.34 MB
Permalinkből jpg
022_000035/0057.jpg
Permalinkből OCR
022_000035/0057.ocr

Linkek

  • L'Harmattan Könyvkiadó
  • Open Access Blog
  • Kiadványaink az MTMT-ben
  • Kiadványaink a REAL-ban
  • CrossRef Works
  • ROR ID

Elérhetőség

  • L'Harmattan Szerkesztőség
  • Kéziratleadási szabályzat
  • Peer Review Policy
  • Adatvédelmi irányelvek
  • Dokumentumtár
  • KBART lists
  • eduID Belépés

Social media

  • Facebook
  • Instagram
  • LinkedIn

L'Harmattan Open Access platform

BejelentkezésRegisztráció

Bejelentkezés

eduId Login
Elfelejtettem a jelszavamat
  • Keresés
  • OA Gyűjtemények
  • L'Harmattan Archívum
Magyarhu
  • Englishen
  • Françaisfr
  • Deutschde