Page 56 [56]
OCR
Mint látható, Eiseler szövegéhez képest Szepesi műve részletekben és nevekben is sokkal gazdagabb. A strasbourgi nyomtatvány viszont se a seregek létszámáról, se a törökök veszteségeiről, de még a törökök létszámbeli fölényéről sem ír semmit. A veszteségek tekintetében mindegyik forrás következetes és nagyjából egyforma számokat hoz, kivéve Szamosközyt: Szepesi szerint 250 török halt meg, Istvánffy 300 halottról, 400 fogolyról és 13 megszerzett zászlóról ír, Bschlagngaul az elesettek számát nem említi, de 300 fogolyról és 9 zászlóról tud. Szamosközy szerint 1200 töröknek vágták le a fejét és tűzték karókra a falakon. A seregek létszáma Szepesinél 3000 török és 1200 keresztény, Istvánffynál 2000 török és 800 keresztény, míg Szamosközynél 2500 török és 1500 keresztény. Eiselernél központi stratégiai elem az erdő, ami mellett kibontakozik a csata. De a 112-117. sorokban is említi a ,sűrű erdővel borított hegyeket", ami Nádudvar környékén egészen biztosan nem volt. Ezt a többi forrás sem említi, sőt Szamosközy ki is hangsúlyozza, hogy a menekülő töröknek azért sem volt esélye, mert Nádudvartól Szolnokig olyan síkság terül el, amelyen semmilyen erdő és semmiféle domb nem emelkedik, ahol el lehetett volna bújni: ad Zolnocum usgue nullis silvarum aut collium impedimentis extenditur. Valószínűleg nádasra gondolhatott Eiseler. Balázs Sándor szerint miközben Geszti követte a török sereget, Balázsdeák István és Rácz István hadnagyokat nagyjából 400 lovassal előreküldte, hogy azok a törököt megelőzve Nádudvar határában a mai Töröklaponyagon elrejtőzzenek a nádasban. Így aztán Sásvár bég túlerőben lévő serege a Geszti vezette fősereg és a két hadnagy 200-200 fős lovascsapata közé került, ahol azt szét is verték.?? A leshányás ezek szerint nem csupán Eiseler költői motívuma. Balázs Sándor nem adja meg a nádasban való magyar tőrállítás forrását. Talán Takáts Sándortól vette, aki azt állítja — Balázzsal nem teljes összhangban -, hogy Balázsdeák 400 lóval, valamint egy bizonyos Báthory 200 lóval és Geszti a diósgyőri csapatával állítottak lest, amibe belesétált a török. Iakáts tehát nem bontja két seregrészre a keresztény sereget, de nem árulja el, honnan származnak ezek az információk. Fontos azt is megjegyezni, hogy valamiért se Istvánffy, se Szamosközy — annak ellenére, hogy több vezért is felsorolnak — nem említik Karl Rueber nevét a csatával kapcsolatban, pedig Szepesinél Geszti mellett a legfontosabb szereplő. A német nyelvű ének szerzője viszont Hans és Karl Ruebert is megnevezi, ez utóbbit oroszlánként harcoló hősnek látja, aki katonáit — miként Eiselernél is — beszéddel buzdítja. (Szepesinél Geszti mondja el buzdító beszédét.) A fenti források tárgyszerűségéhez és adatgazdagságához képest Eiseler szövege valami távolból révedő fikciónak tűnik. Az előszóban említett hiteles emberektől származó szóbeli beszámolók és levelek is inkább a valószerűség mázát hivatottak felkenni a költeményre, mert ha tényleg lettek volna ilyen hírvivők, akkor biztos, hogy az iffa Eiseler nem intézi el 30 sorban a csata leírását, amelyben az egyetlen 22 BatAzs 2001, 234-235. 23 TaxArs 2010, 127. 55
