Page 56 [56]
Mint látható, Eiseler szövegéhez képest Szepesi műve részletekben és nevekben
is sokkal gazdagabb. A strasbourgi nyomtatvány viszont se a seregek létszámáról,
se a törökök veszteségeiről, de még a törökök létszámbeli fölényéről sem ír semmit.
A veszteségek tekintetében mindegyik forrás következetes és nagyjából egyforma
számokat hoz, kivéve Szamosközyt: Szepesi szerint 250 török halt meg, Istvánffy
300 halottról, 400 fogolyról és 13 megszerzett zászlóról ír, Bschlagngaul az elesettek
számát nem említi, de 300 fogolyról és 9 zászlóról tud. Szamosközy szerint 1200
töröknek vágták le a fejét és tűzték karókra a falakon. A seregek létszáma Szepesinél
3000 török és 1200 keresztény, Istvánffynál 2000 török és 800 keresztény, míg Sza¬
mosközynél 2500 török és 1500 keresztény.
Eiselernél központi stratégiai elem az erdő, ami mellett kibontakozik a csata. De
a 112-117. sorokban is említi a ,sűrű erdővel borított hegyeket", ami Nádudvar kör¬
nyékén egészen biztosan nem volt. Ezt a többi forrás sem említi, sőt Szamosközy ki
is hangsúlyozza, hogy a menekülő töröknek azért sem volt esélye, mert Nádudvartól
Szolnokig olyan síkság terül el, amelyen semmilyen erdő és semmiféle domb nem
emelkedik, ahol el lehetett volna bújni: ad Zolnocum usgue nullis silvarum aut collium
impedimentis extenditur. Valószínűleg nádasra gondolhatott Eiseler. Balázs Sándor
szerint miközben Geszti követte a török sereget, Balázsdeák István és Rácz István
hadnagyokat nagyjából 400 lovassal előreküldte, hogy azok a törököt megelőzve
Nádudvar határában a mai Töröklaponyagon elrejtőzzenek a nádasban. Így aztán
Sásvár bég túlerőben lévő serege a Geszti vezette fősereg és a két hadnagy 200-200
fős lovascsapata közé került, ahol azt szét is verték.??
A leshányás ezek szerint nem csupán Eiseler költői motívuma. Balázs Sándor nem
adja meg a nádasban való magyar tőrállítás forrását. Talán Takáts Sándortól vette, aki
azt állítja — Balázzsal nem teljes összhangban -, hogy Balázsdeák 400 lóval, valamint
egy bizonyos Báthory 200 lóval és Geszti a diósgyőri csapatával állítottak lest, amibe
belesétált a török. Iakáts tehát nem bontja két seregrészre a keresztény sereget, de
nem árulja el, honnan származnak ezek az információk.
Fontos azt is megjegyezni, hogy valamiért se Istvánffy, se Szamosközy — annak
ellenére, hogy több vezért is felsorolnak — nem említik Karl Rueber nevét a csatával
kapcsolatban, pedig Szepesinél Geszti mellett a legfontosabb szereplő. A német nyel¬
vű ének szerzője viszont Hans és Karl Ruebert is megnevezi, ez utóbbit oroszlánként
harcoló hősnek látja, aki katonáit — miként Eiselernél is — beszéddel buzdítja. (Szepe¬
sinél Geszti mondja el buzdító beszédét.)
A fenti források tárgyszerűségéhez és adatgazdagságához képest Eiseler szövege
valami távolból révedő fikciónak tűnik. Az előszóban említett hiteles emberektől
származó szóbeli beszámolók és levelek is inkább a valószerűség mázát hivatottak
felkenni a költeményre, mert ha tényleg lettek volna ilyen hírvivők, akkor biztos,
hogy az iffa Eiseler nem intézi el 30 sorban a csata leírását, amelyben az egyetlen
22 BatAzs 2001, 234-235.
23 TaxArs 2010, 127.
55