Oldal 53 [53]
Nem tudjuk, hol történt az összecsapás, és azt sem, hogy kik voltak Rueber kato¬
nái, és pontosan ki volt az ellenfele. A csata mintha csak magától megesett volna
valahol valamiért.
Ehhez képest a többi forrás sokkal részletesebb összefoglalót ad. Annak ellenére,
hogy mind Szamosközy, mind Istvánffy , szakszerűbb" leírását adják a csatának, és
annak ellenére is, hogy a magyar énekszerző lazítja az elbeszélését a szokásos, meg¬
lehetősen közhelyes és unalmas bibliai párhuzamokkal és kötelező moralizálással,
a legfontosabb forrásunk mégis kétségtelenül a Sásvár bégről szóló magyar históriás
ének. A kései olvasónak az az érzése a szöveget böngészve, hogy amennyire a kissé
értelmetlennek ható Eiseler távoli, úgy a magyar szerző, még ha részese nem is volt,
de térben és időben az eseményekhez nagyon is közel volt. Ismeri a terepet, a helység¬
neveket, és a csata szereplői sem vesznek valami távoli egzotikus derengésbe. A szak¬
irodalom a Nádudvartól nem túl messze, nagyjából 70 kilométernyire lakó Szepesi
György mezőtúri papot sejti a SEEPESI akrosztichon mégott.”!
Habár Szepesi elbeszélésének központi hőse Geszti Ferenc diósgyőri várkapitány,
mellette a másik hős Karl Rueber. Mivel nem akarok elveszni a nevek és helyek rész¬
leteiben, ezért csak Rueberrel foglalkozom. Az ének elején ezt olvashatjuk (512. sor):
, Emlékezünk azért nagy szép dolgokról, / Isten félő, jámbor, vitéz urakról,
/ Geszti Ferentznek jó vitézségéről, / Kegyetlen Sásvár bégnek veszedelmé¬
ről. // Egyetemben az jó Ruber Karollyról, / Császárnak tokai kapitányáról,
/ Ez esztendőbeli jeles harcokról, / Magyaroknak sok jó szerencséjekről."
Az előzményekről, vagyis a hatvani vásárütésről is szót ejt, és ezzel kapcsolatban
mindkét Ruebert megemliti (69-76, 89-92. sor):
, Fel indita Isten az magyarokat, / Ruber Carolt és Colonitz Berthalant, /
Velek dszve az Katai Ferentzet, / Ez orszagnak mint jambor ht hadnagyat.
// Ezek mellé nagy sok jó vitézeket, / Magyart, sárgát és vasas németeket, /
EI indíták harmad fél ezer népet, / Égetteték Hatvannac ő várasát... / Láták
akkor magyarok emberséget, / Ruber Caroly, Katai vitézségét, / Magyar
vitézeknek serénségeket, / Török főknek hamar el vételeket."
Emiatt panaszkodik aztán Kara Üvejsz budai pasa , Ruber János" felső-magyarországi
főkapitánynak a következő sorokban (145—148):
, Ezen nagy haragja Veiz basának, / Azért igen ir az Ruber Ianosnak, / Hogy
meg szegte volna frigyét császárnak, / Oka volna az nagy szörnyű romlásnak."
21 Ahistóriás énekről és Szepesi Györgyről lásd még: Ács 2002, 381-388.
52