Seite 47 [47]
A tanulmány címében a répa nem egyszerüen a Rueber csaläd nevere utal (Rübe),
hanem az alig száz éve nemességet nyert család címerére is, amelyen nincs más, mint
egy jó kövér répa." A fent említetteken kívül több olyan költeményt is ismerünk,
amelyek Hans Rueberről, jobban mondva halála alkalmából íródtak." Az alkalmi
versek kedvelt technikája, hogy a dicsőített személy nemesi címeréről külön címerver¬
set, vagy egy vers részeként a címer motívumait járják körül. A Rueber család címeré¬
ről egyik humanistának sincs semmi mondanivalója, vagy ha lenne is, nincs merszük
megverselni. Talán nem találják a megfelelő jelképes, retorikai fogást a répán, hiszen
könnyen válhatna nevetség tárgyává. Mi viszont — megkésett humanista gesztusként —
vettük magunknak a bátorságot, hogy a tanulmány címében a bécsi borkereskedőkkel
saját nemesi szimbólumával, a répával kapcsoljuk össze a Felső-Magyarország kato¬
nai élelmezéséért és takarmányozásáért is felelős Ruebert.
Már Bécsből nézve is távoli, szinte egzotikus, háborús vidék a tokaji terület, hát
még az 1200 kilométernyire lévő Strasbourgból. És ilyen távolságból, közvetlen is¬
meretségi kapcsolatok nélkül nem is csoda, ha összekevernek két kapitányt a végeken.
A fennmaradt Eiseler-nyomtatvány viszont azt sejteti, hogy a család megpróbált va¬
lamiféle üzleti pozíciókat szerezni a felső-magyarországi/tokaji borpiacon. Így utólag
persze elég félresikerült próbálkozásnak tűnik, még akkor is, ha nyilván másféle aján¬
dékokkal is kedveskedtek Eiselerék Rueber(ék)nek. Hogy sikerült-e valamit elérniük,
egyelőre nem tudjuk, mert nincs nyoma annak, hogy bármilyen borkereskedelmi
üzletet kötöttek volna a régióban.
Strasbourgból az üzleti célok is még tisztán körvonalazódhatnak, azonban a vég¬
vidéki területek, személyek, kapcsolati hálók, valamint az események kontúrjai már
könnyen összefolynak, elhomályosodnak. Így vetődhet fel aztán az a kérdés is, hogy
milyen győzelmet ünnepel szerzőnk. Erre könnyű választ adni, mert a 40—42. sorban
azt írja, hogy az ütközet július idusa után hat nappal, vagyis 1580. július 21-én történt.
Ez az 1580. július 19-ei nádudvari diadal lehet, amelyet három nagyobb, egymásból
következő összecsapás előzött meg az évben.
Ennek első epizódja 1580. február 14-én inkább csak egy portya, amikor is Karl
Rueber tokaji, valamint a kassai, ecsedvári és kállói kapitányok Nádudvar városán
rajtaütöttek. Ezt levélben panaszolja el a budai pasa Hans Ruebernek:
, Továbbá a kassai Ernut kapitány és Rüber atyjafia az tokaji kapitány, az
ecsed vári, és kállai kapitány, 12 eresztött zászlóval, 200, kocsi gyalogokkal,
ezön februariusnak 14. napján, az Hortoba vizén túl Nád udvar várasára
ütöttek, környül vötték és a rév helöket mind meg száguldották, látták hogy
az vizek, és az költöző helyök nem szolgáltattanak nekik, Döbröczön felé
igazodtanakés onnétmöntenekel. Effélegyüleközésöknek, ingörködésöknek,
várak alá száguldásoknak, les hányásoknak, barmok, ménösök, juhok
9 Bucezin 1672, 198.
10 Epitaphia 1585. Es egy mäsik strasbourgi kiadäs: FriscLin 1601, Qq5'-Q q6".
46