Oldal 45 [45]
kiadott epithalamiumot, amely Karl Rueber házasságát ünnepli Margareta a Lan¬
dau baronesse-szel.°
Mindezeket figyelembe véve arra következtethetünk, hogy költőnk, ha nem is ke¬
reskedő tagja az Eiselereknek, de saját tehetsége szerint más úton-módon mégiscsak
megpróbálta előmozdítani a család kereskedelmi ügyeit. Erre utalhat az előszó végén
a mondat, amely nem csak magát, hanem az övéit is a címzett oltalmába ajánlja:
»Hisce itaque et me meosque fidei tuae commendo.” Mintha Laurentius a csalad egy
vagy tul fiatal, vagy egy szerény képességti irodalmi faktora, értelmiségi lobbistaja
lenne. Ráadásul a jelek szerint olyannyira szerény képességű (vagy olyannyira fiatal?),
hogy össze is keveri a két testvért egymással, vagy egyszerűen nem is tud róla, hogy
akkoriban nem egy, hanem két Rueber is hadakozik a végeken. Ez azonban további
kérdéseket is felvet a szöveggel és szerzőjével kapcsolatban.
Először is, miért gondoljuk azt, hogy összekeverte a két testvért? Erre rögtön a leg¬
kézenfekvőbb válasz az ajánlás címzése, amely dux summi Pannoniae superioris-nak
nevezi Ruebert. Ez vagy humanista retorikai játék (bár egy megszólításban fölösle¬
gesnek tűnik, hiszen a hivatalos címnek nagyobb a becse), vagy Eiseler csupán nem
volt tisztában a titulusokkal. A fenti megnevezés valószínűleg a supremus capitaneus
Partium regni Hungariae superiorum-ra utal. Árulkodó lehet az is, hogy Eiseler egy¬
szer sem írja le Tokaj nevét, márpedig Karl Rueber hivatalosan supremus capitaneus in
Tokai volt. Viszont megnevezi Kassát, ami megint csak Hansra/Johannesre utal, aki
a fenti cím birtokosaként egyben kassai kerületi főkapitány is, és Eiseler művében
innen vezeti ki seregét a dicsőséges csatába. Ez a tévedés arra utal, hogy az Eiseler
család — fogalmazzunk úgy — nem volt a tűz közelében.
Tózsa-Rigó Attilától tudjuk, hogy 1574-ből van nyoma Hans Rueber és a másik
bécsi ,borklán", a Stamp család üzletelésének, akik a 16. század közepén az Eiseler
családba be is házasodtak." Hogy Pálffy Géza ugyanerre az adatra utal-e, nem
tudom, de az Österreichisches Staatsarchiv iratära hivatkozik, amely szerint Rue¬
ber a Dunán szállított tokaji bort a Német-római Birodalomba." Nem tudjuk, mi
történt az 1570-es évek közepe után Rueber és a bécsi borkereskedők között, de az
biztosan állítható, hogy Karl Rueber tokaji kapitány és Hans Rueber kassai gene¬
rális személyét csak az keverhette össze egymással, aki nem ismerte és semmilyen
kapcsolata nem volt a Kassai-Nagysärosi-Tokaji kôrzettel. Ha az Eiseler családnak
bármiféle érdekeltsége lett volna az 1580-as évek elején Tokaj kôrnyékén, akkor
nem követnek el ekkora malőrt.
6 Ugyanebben a kötetben Pilcius patrönusänak, Hansnak is dedikält egy törökverésre szabott parafrázist
a 79. zsoltárra. Pincius 1583, K4-K5", L2-L3". Ezenkívül Mento Gogreff, Hans Rueber udvari papja
többek között a két Ruebernek ajánlotta evangélikus vitairatát. GOGREFF 1579.
7 Tézsa-Ric6 2022 - lásd kötetünkben.
8 PArrry 2015, 121.
44