Oldal 40 [40]
OCR
híres lesz kerek e világon, dicső tetteink híre az egekig száll, és minket örökké éltetnek és tisztelnek majd! Mondta, hogy aztán rögtön ily szavakkal könyörögjön esdeklőn: , Óh, Istenem, emberek és minden dolgok legigazságosabb irányítója, erősségem, egyedüli esélyem és reményem, a cselvetések sűrűjében biztos oltalmam és vigaszom! Te, pajzsom és lándzsám; te, az egészség biztos horgonya; te, a biztos kikötő legbékésebb réve, ahova válságos helyzetekben, kétségünkben és szorongattatásunkban a te legfőbb hatalmad oltalmában hozzád menekülhetünk! Hallgasd meg imáinkat, jóságos Isten, hiszen teéretted halunk meg, és tevéled lélegzünk! Itt az idő, hogy minket erőfeszítésünkben és következő vállalkozásainkban erőddel már megsegíts, mert nélküled, Istenem, nélküled soha, semmit sem tudunk véghezvinni. Keresztény földünkről engedd nékünk elkergetni a rettenetes trákot, és erős karjainknak engedd a trákok testeit földre vágni, és engedd a nyomorúságos foglyokat láncaiktól megszabadítani!" Így szólott, majd a harchoz felszerszámozott lovakat, a vállakra lemezvértet és fej díszéül tarajos sisakot kér gyorsan, hogy fegyver vasával gerjesszen magában haragot. Közben nem kisebb buzgalommal a többi parancsnok is Mars mezejére készülődött elszánt katonáival együtt, és amint megadta a jelet, ott volt a hadsereg minden fegyvernemmel és rögvest összegyűlt a vezér házánál. (Épp ahogy a fővezér megparancsolta.) Vonul a légió, ömlik a sereg a kapun át. A sereg közepén messziről kitűnik a jobbjában véres lándzsát rázó nagy erejű hős, a jeles vezér, Karl Rueber csillogó, aranyozott sisakjában és vállait díszítő aranyozott vértjében. A hunok parancsnokai ékköves bíborköpenyben kísérik lovakon, IB2"] ősi szokás szerint farkasbőrrel fedve széles vállaikat, akiket végül fiatalok és öregek csapata követ a kapukhoz. Mindeközben aggódó anyák és hajadon leányok a fegyvertelen néppel egyszerre fogadkoznak zokogva. Károly rendíthetetlen szívvel megy előre, és máris harcra készülődve rendezgeti megszokott csatarendbe a phalanxokat. A lovasoknak megparancsolja, hogy alkossanak körülötte jobb- és balszárnyat, mindkét oldalra gyorsan mozgó seregszárnyakat, hogy a kiszélesedő arcvonalat bátor szívvel tartsák. Így szólt: , Messziről a trák már rég észrevette a portól kavargó mezőket és a vitézek csillámló lándzsáit. Óh, társak, lábak mily tömege és zaja, lovak mily moraja! És mily porfelhő ez köröttünk, ami látásunkat így elhomályosítja Nemsokára rá fognak jönni, hogy csillogó csapatunk keresztény sereg! Vitézek, ragadjatok fegyvert, és csaljuk tőrbe a közelgő ellent!" Aztán ravaszul az egész sereg csendben az erdőbe lopakodott, hogy kelepcét állítson. A szkíták" fortélyai és cselvetései az egyaránt fortélyos és rátermett hős Rueber előtt rejtve nem maradtak. Rögvest az erdő sűrűjébe vezényelte először a gyalogság elszánt és kemény manipulusait," aztán a vad lovasokat? is. Majd felismerve, hogy a török észrevette a rejtekhelyet, kiváló hősünk végül támadásra hívta mieinket az erdőből, és jelt adott a harcra. 19 Vagyis törökök. 20 Lásd feljebb. 21 A latin szöveg itt a zurma szót használja, amely a római légió harmincfős könnyűlovas egységeinek a csapatneve. Mivel Eiseler ezzel semmi tárgyszerű többletinformációt nem ad, a magyar fülnek idegenül csengő szót egyszerűen , lovasokkal" fordítottam. 39
