Oldal 39 [39]
OCR
követve mocskos kicsapongásoktól lehessen lankadni. Tudjuk, hogy jaj, ezek miatt menynyi virágzó város pusztult el! Ezeket állandóan az arany iránti őrjöngő Vágy követi, hogy a vagyon birtokában az emberi nemen jogarával uralkodhasson. Az esztelent nem tántorítja el sem fegyver, sem borzalmas halál vagy ezer más veszély, és nem aggódik az istentelen. Hol keményen dolgozunk, hol a kötelességektől erőtlen mindenki, emitt a fiú keserű gyűlölettel becsmérli az apát, amott testvéri keblek forrnak halálos gyűlölettől. Aztán itt meg az őszinte barátság szokása veszik ki az emberekből, amire csak rásegít a sok bortól" nedvesített tagok ernyesztő részegsége, mely hirtelen gerjeszt heves haragot, hogy fegyvertelen dulakodások és verekedések támadjanak. Az értelem elszáll, ami miatt viszont rögvest otromba, arcátlan szóváltás kél és készteti a férfiakat fegyvert rántani. Illetlen szavak repkednek, semmi szemérem, semmi tisztesség a beszédben. Mást súg a józan ész, és másra buzdít a szenvedély. És hiába látja a jót, mégis a sok rosszat követi. A harmadik, becstelen barát képében ilyen szavakkal dicsér mosolyogva: , Óh, mily bájos — kérlek — az arcod, ábrázatod az ellenséget is lecsillapítja. Ha izzadsz, izzad; ha sírsz, [B"] ő is egyből könnyekkel öntözi orcáit; ha nevetsz, hahotázással fizet az arcán." Aligha lenne elég nekem száz nyelv és száz fáradhatatlan ajkú száj, melyekkel képes lennék szavakba foglalni a bűnök neveit, és szavakkal leírni a bűnök elkövetésének fajtáit. Ha Isten akaratát nem érezzük szívünkben; ha kevesek vagyunk, akik a Megváltó tanait tiszteletben tartjuk; és ha félénken alábecsüljük a szív gőgjét és az ő isteni szavait, akkor semmiféle kegyesség sem fog megindítani bennünket. Ha évekig a romlottság különböző bűneiben élünk, az igazságos Isten joggal haragszik ránk és rendel minket, nyomorultakat a borzalmas géták fegyvereitől folyton rontatni. Miközben az ausztriai hadvezér szárnyaló hírneve a fülekbe jut és Kassa városán keresztül-kasul száguld, sok ember reszket a félelemtől. A hírektől nyugtalan férfiak hevesen gyászolnak szívükben, és elhűlt vérük félelemmel társul. Az anyák a felmenőket káromolják, megtépázzák hajukat, és oly nagy a mindent átjáró félelem a haláltól, hogy gyermekük utolsó napját hiszik felvirradni. De aztán lelküket csillapítva így szól a vezér: , Óh, bajtársak, szedjétek össze magatokat és hagyjatok fel a gyásszal, ne kételkedjetek abban, hogy igyekezetemben csakhamar mellém szegődik majd a szerencse is a kegyetlen trákot csakugyan elűzni mindenhonnan, hogy fegyvereivel ne bosszantson titeket s engem. Óh, katona, szabadítsd ki a mi láncra vert testvéreinket, kiket hátrakötözött kézzel látsz! Én veletek mindig minden közelharcba belevágtam! Vonuljatok velem, férfiak, és támadjunk a törökre! Ha a hadiszerencse győzelemre visz minket — ahogy remélem is —, és a most vadállatként ránk törő ellenséget legyőzzük (mi nem emberek sokaságával, hanem fegyverek vitézségével szeretünk gy6znil), az a ti dicsőségetek lesz, és merész vállalkozásaitokat becsülettel, bőkezű és méltó módon fogom jutalmazni. [B27] Ha viszont a csata során se számban, sem erőben nem leszünk majd kedvező helyzetben, dicsőségben fogunk együtt elesni! Nevünk 18 Magyarul visszaadhatatlan a latin szöveg Lyaeus szava, amely Bacchus egyik görög eredetű jelzője. A görög /űaiosz elernyesztőt, gondoktól és bánattól megszabadítót jelent. Később egyszerűen bor jelentésű is. 38
