Jó érzékkel ismerte fel, hogy mind a külkereskedelem, mind a borbehozatal növelése
érdekében az országnak jobb minőségű borokra van szüksége." A vöslaui és melki
vörösbor mintájára , szorgalmazta a hazaiaknál jobb étkezési és borszólő-fajták, de
főleg a közkedvelt francia fajták elterjedését hazánkban és a birodalom szőlőtermelő
országaiban"." Ezen elképzeléséről egy tervezetet is készített II. Ferenc császárnak,"
aki elfogadta és támogatta annak megvalósítását. Ezután Görög kérésére kezdték el
begyűjteni idegen országok nemes szölöfajtäit. A begyűjtött szőlőfajtákat a , Para¬
dicsomkertben" és Schönbrunnban (azaz a bécsi bástyákon) helyezték el és szapo¬
rították. A munkálatok közben felújították a bástyákat, a Paradicsomkertet pedig
megszüntették. A gyűjteményt a császár Görögnek adományozta.
Grinzingben lévő birtokának pontos elhelyezkedését Pettenkoffer Sandor magyar
királyi gazdasági főtanácsos leírásából ismerjük: , A Cecius-hegy (Kahlenberg) Bécs¬
től északra Klosterneuburg, illetve Weidling alatt van. Ket csücsänak egyike köz¬
vetlen a Duna jobb partjän emelkedik meredeken, ez a 425 m magas Leopold-hegy.
Az ettöl nyugatra esö 483 m magas hegynek deli lejtöje az a hely, ahol Görög Deme¬
ter szőleje volt. Szőlejének felső végén volt nyári lakóháza és szabad udvara, egy régi
toronnyal. A hegy tetején volt a II. József császár által eltörölt kamaldolü [!] szerzetes¬
rend monostora. A szőlőtől kelet felé Grintzing és Nussdorf községek."
A grinzingi ültetvény , tündöklése tulajdonosának elhunytával leáldozott"? A kor¬
társak és a későbbi szakírók leírásaiból tudjuk, hogy az milyen jelentős szerepet ját¬
szott a hasonló mintakertek fajtaállományának kialakításában, s az összegyűjtött
fajták további megőrzésében. A Bécsben élő Johann Baptist Rupprecht (1776-1846)
botanikus a Görög-féle szőlőiskola majd minden fajtáját megvette és saját birtoká¬
ra telepitette ät. Mayerffy Ferenc (1776-1845) 675 fajtät szämlälö vecsési, valamint
Schams Ferenc (1780-1839)! Buda-sashegyi sz6l6iskoläjänak (ezt késébb Entz Fe¬
renc igazgatta) megalapozásában is alapvető jelentőségű volt, de közvetve, alig több
mint fél évszázad múltán Mathiász János (1838—1921) gyűjteményalapítása előtt is
példaként szolgálhatott."