Oldal 137 [137]
OCR
A tizenötödik alfejezetben a hegyaljai borok különböző temperamentumú emberekben kifejtett hatását vizsgálta. Welsch, Hoffmann," illetve Domby is úgy vélte, hogy a hippokrateszi negy vitälis nedv: a ver (haima), a särga epe (chole), a fekete epe (melanchole) és a nyak (phlegma) aränya, pontosabban valamelyik emberi testben való elsőbbsége határozza meg az egyén vérmérsékletét, egyben fizikai jellemzőit is. Ennek megfelelően megkülönböztették a szangvinikusokat (az olajos-édes boroktól ők várhatóan elhíznak), a kolerikusokat (akik a magasabb alkoholtartalmú boroktól karcsúbbak lesznek), a lustaságra hajlamos bágyadt flegmatikusokat, illetve a közönyös és lassú melankolikusokat (akik e nemes borokkal megvédhetik magukat a rájuk jellemző betegségektől és e negatív temperamentumok kiteljesedésétél). Természetesen — írta Domby — minden attól függ, milyen szokások rabjai vagyunk, azok szervezete ugyanis, akik mértéktelenül fogyasztják, annyira hozzászokik az alkoholhoz, hogy szükségük van a rendszeres nagy dózisú fogyasztásra, és komoly problémákat okozna náluk, ha teljesen megfosztanák a bortól. Úgy tűnik, a hozzászokásnál csak a hirtelen megfosztás a veszélyesebb, hiszen már Celsus, az I. században élt római orvos is felhívta a figyelmet arra, hogy minden hirtelen változás veszélyes lehet. A disszertáció utolsó fejezetében Domby a tokaji bor gyógyhatását különböző betegségek esetén vizsgálta. E fejezet jól mutatja a későbbi orvos határozott törekvését, hogy valamiféle felvilágosító tevékenységgel ne csupán szűkebb hazájának, hanem a magyarságnak egészében véve jó szolgálatot tegyen. Ennek eredményei nem csupán a hiánypótló orvosi szakirodalom fordításaiban érhetőek tetten," hanem már a diszszertációjában is, tekintve, hogy az első alfejezetben kifejezetten a Magyar Királyságra jellemző (vagy ott hangsúlyosan jelen lévő) betegségeket vett górcső alá. A hazai betegségek (patrii morbi) okainak kutatása és kórtanuknak minél alaposabb leírása kiemelkedő fontosságúvá vált, hogy a rendre fellángoló pandémiákat meg lehessen fékezni; már Daniel Fischer 1731. évi indítással tervezett tudományos folyóirattervében is kiemelt szerep jutott volna az ilyen típusú publikációknak." Az első ezek közül a Porcellus Cassoviensis, mely egy asztmatikus tüneteket mutató betegség volt, a nevét ( Kassai Malac") a hasüreg bal felső részének jellegzetes duzzanatáról, illetve arról a településről kapta, ahol különösen gyakori jelenség volt. Ez esetben külsőleges alkalmazását, a gyógyfüves borogatást javasolta, , hogy a lép eltömődött erei megnyíljanak, az elzáródást okozó anyag elmozduljon és a bő erein keresztül távozzék, az étkezés elején megjelenő nyálat, főként, ha az savas lenne, javítsa és annak kizárása után a gyomor és a belek erejét helyreállítsa "" Nem nehéz e terápiás javaslatban, illetve prognózisban a hippokratészi—galénoszi gyógyítási alapelveket észrevenni, azok alapja ugyanis a szervezetben megbomlott egyensúlyi állapot, harmónia helyreállítása a sa104 Hoffmann több értekezésében is foglalkozott e kérdéskörrel, lásd TARNAI 1956, 105 A bábamesterségről, a gyermekbetegségekről, illetve agyermeknevelésről kiadott fordításai, ismertetésüket lásd GyYÁRFÁs 1983.,; GyuLa1 2007. 106 ScHULTHEISZ 2018, 234. 107 Dompy 1758, 46-47. 136
