Oldal 137 [137]
A tizenötödik alfejezetben a hegyaljai borok különböző temperamentumú embe¬
rekben kifejtett hatását vizsgálta. Welsch, Hoffmann," illetve Domby is úgy vélte,
hogy a hippokrateszi negy vitälis nedv: a ver (haima), a särga epe (chole), a fekete
epe (melanchole) és a nyak (phlegma) aränya, pontosabban valamelyik emberi test¬
ben való elsőbbsége határozza meg az egyén vérmérsékletét, egyben fizikai jellem¬
zőit is. Ennek megfelelően megkülönböztették a szangvinikusokat (az olajos-édes
boroktól ők várhatóan elhíznak), a kolerikusokat (akik a magasabb alkoholtartalmú
boroktól karcsúbbak lesznek), a lustaságra hajlamos bágyadt flegmatikusokat, illetve
a közönyös és lassú melankolikusokat (akik e nemes borokkal megvédhetik magukat
a rájuk jellemző betegségektől és e negatív temperamentumok kiteljesedésétél). Ter¬
mészetesen — írta Domby — minden attól függ, milyen szokások rabjai vagyunk, azok
szervezete ugyanis, akik mértéktelenül fogyasztják, annyira hozzászokik az alkohol¬
hoz, hogy szükségük van a rendszeres nagy dózisú fogyasztásra, és komoly problé¬
mákat okozna náluk, ha teljesen megfosztanák a bortól. Úgy tűnik, a hozzászokásnál
csak a hirtelen megfosztás a veszélyesebb, hiszen már Celsus, az I. században élt
római orvos is felhívta a figyelmet arra, hogy minden hirtelen változás veszélyes lehet.
A disszertáció utolsó fejezetében Domby a tokaji bor gyógyhatását különböző be¬
tegségek esetén vizsgálta. E fejezet jól mutatja a későbbi orvos határozott törekvését,
hogy valamiféle felvilágosító tevékenységgel ne csupán szűkebb hazájának, hanem
a magyarságnak egészében véve jó szolgálatot tegyen. Ennek eredményei nem csupán
a hiánypótló orvosi szakirodalom fordításaiban érhetőek tetten," hanem már a disz¬
szertációjában is, tekintve, hogy az első alfejezetben kifejezetten a Magyar Királyság¬
ra jellemző (vagy ott hangsúlyosan jelen lévő) betegségeket vett górcső alá. A hazai
betegségek (patrii morbi) okainak kutatása és kórtanuknak minél alaposabb leírása
kiemelkedő fontosságúvá vált, hogy a rendre fellángoló pandémiákat meg lehessen
fékezni; már Daniel Fischer 1731. évi indítással tervezett tudományos folyóirattervé¬
ben is kiemelt szerep jutott volna az ilyen típusú publikációknak."
Az első ezek közül a Porcellus Cassoviensis, mely egy asztmatikus tüneteket mutató
betegség volt, a nevét ( Kassai Malac") a hasüreg bal felső részének jellegzetes duzza¬
natáról, illetve arról a településről kapta, ahol különösen gyakori jelenség volt. Ez eset¬
ben külsőleges alkalmazását, a gyógyfüves borogatást javasolta, , hogy a lép eltömődött
erei megnyíljanak, az elzáródást okozó anyag elmozduljon és a bő erein keresztül távozzék,
az étkezés elején megjelenő nyálat, főként, ha az savas lenne, javítsa és annak kizárása
után a gyomor és a belek erejét helyreállítsa "" Nem nehéz e terápiás javaslatban, illetve
prognózisban a hippokratészi—galénoszi gyógyítási alapelveket észrevenni, azok alapja
ugyanis a szervezetben megbomlott egyensúlyi állapot, harmónia helyreállítása a sa¬
104 Hoffmann több értekezésében is foglalkozott e kérdéskörrel, lásd TARNAI 1956,
105 A bábamesterségről, a gyermekbetegségekről, illetve agyermeknevelésről kiadott fordításai, ismertetésü¬
ket lásd GyYÁRFÁs 1983.,; GyuLa1 2007.
106 ScHULTHEISZ 2018, 234.
107 Dompy 1758, 46-47.
136