Oldal 134 [134]
OCR
velői különböző életmódbeli, közte hangsúlyosan étkezési szabályrendszereket állítottak fel." E dietetikai szemlélet a korban lényegében általános volt; ugyanez a szemlélet figyelhető meg már Pápai Páriz Ferencnél is, aki a korábban idézett Pax Corporis című könyvében ugyanennek a fontosságát hangsúlyozta az orvosi tevékenységben. E fejezetben érhető tetten leginkább a hoffmanni szemlélet meghaladása. Ahogy a szőlők élettana esetén szó volt róla, Hoffmann az emberi szervezetet az inak és izmok akaratlan vagy direkt összehúzódásával, illetve a különböző testnedvek hidraulikájával egy folyamatos mozgásban lévő entitásként írta le. Ezeket hatja at az aether, mely lényegében az élet alapanyaga (primum movens); ez megtalálható a levegőben és az élő szervezetekben is, az ember a légzéssel és a táplálkozással (jó esetben a kiváló hegyaljai borokkal) veszi magához. Az aezler arisztotelészi eredetű fogalom; Welsch és Hoftmann, ahogy számos kortársuk is úgy tartotta: e szubtilis, tehát tiszta és finom anyag nagyban hozzájárul a szervezet kiegyensúlyozott, tehát egészséges működéséhez." Welsch és Hoffmann szerint az aether a tokaji borban is jelentős mennyiségben van jelen „s igen egészségessé teszi a bort, amely ennek eredményeképpen az emberi testnek még legapróbb emésztéssel és elválasztással kapcsolatos erecskéjén is könnyedén átjut. Ez a borba keveredő megfoghatatlan és légies hatóerő szervezetünk szilárd részeit erővel és életkedvvel árasztja el, úgybogy a vér- és nedvkeringésünket is megkönnyíti." Ezzel tehát egyfajta általánosabb érvényű stimuláló, roboráló anyagként jellemezte a bort, ami a testnedvek áramlásának elősegítésével az emésztésre, a kiválasztásra, a vérnyomásra, a közérzetre egyaránt jó hatással van. Domby disszertációjában azonban már nem olvasható az aezber fogalma mint az emberi test működésében közreműködő egyfajta életszervező erő. Domby az előző fejezetben kifejtett, a kémiai alkotóelemek differenciáltságára vonatkozó tézisét vonatkoztatta a medicinai ismereteire, amikor a hegyaljai borok egészségre gyakorolt hatásait vizsgálta. Ennek alapján rögzítette, hogy a magasabb savtartalmú borok nagyobb hatással vannak a testre és az elmére, mint a vizesebbek, az édesebb borok természetüknél fogva jobbak, mint a savanyúak, a még le nem tisztult, forrásban lévő borok egészségtelenek, végül — a hoftfmanni elveket is belefoglalva — a legszubtilisebb, tehát legtisztább és legfinomabb összetevőket tartalmazó borok a legkiválóbb hatásúak. A magasabb savtartalmú borok jótékony fizikai hatása, hogy fokozzák az emésztést és a kiválasztást, növelik a pulzusszámot és a test hőmérsékletét, erősítik az ereket, általánosságban is erősítenek, serkentik az nyirokrendszert is. Az elmére is jótékony hatással vannak, ahogy a szerző biztató módon megfogalmazta: , az éjszakázásokban kimerített elmét felfrissítik, a gondokba bonyolódottat megkönnyítik, a szomorúságtól lankadtat felemelik, minden képességét csodás módon élessé teszik." Ezen túlmenően azonban gondos orvos módjára a mennyiség problematikájára is kitért: ha valaki túlságosan sokat fogyaszt e borokból, épp az ellenkező hatást éri el vele. 98 Kapronezay 2007, 17. 99 Awszubtilitás fontos hoffmanni fogalom volt: lényegében minél tisztább és finomabb alkotóelemekből áll valami, annál értékesebb; ez volt az akkori dietetika alapja is. Lasd Macyar 1996, 236. 27. labjegyzet. 100 Fordította: Magyar László András. Lásd MAGYAR 1996, 234. 101 Dompy 1758, 35. 133
