Oldal 132 [132]
a májból indul ki és az anyagcserét szabályozza, a pneuma zötikon vagy spiritus vitalis
a szívben található és a hőtermelést szabályozza, végül a pneuma pszükbiké vagy spi¬
ritus animalis az agyban van és a mozgást, illetve az érzékelést iranyitja. A flogiszton
is egyfajta spiritus volt Domby és kortársai értelmezésében: egy olyan matéria, amely
a hőtermelés (és nem a hoffmanni értelemben vett hidraulikai jelenségek) segítésével
támogatja az élettani folyamatokat. A betegségek kezelésének alapja pontosan ezért
más a mechanojatrikus és kemiatrikus medicina szerint: míg az előbbi számára a test¬
nedvek zavartalan áramlásának helyreállítása volt a cél, az utóbbiak a test erősítésére
koncentráltak az egyes szerveket átható spirizusok megerősítésének segítségével; mint
az utolsó két fejezetből kiderül, Domby is inkább az utóbbi felé hajlott, bár a testned¬
vek keringésének akkor ismert tanát még értelemszerűen igaznak fogadta el.
Minél több //ogiszron található egy anyagban, az annál élhetőbbé válik. Desztil¬
láció, különösen pedig a rektifikáció (ismételt lepárlás) során pontosan ezt a spirifust
tudták kinyerni a borból, hogy különlegesen értékes anyagként, elsősorban orvosság¬
ként, de akár rosszabb évjáratú borok feljavítására is hasznosíthassák. Mai ismerete¬
ink szerint ez a tiszta szesz, ám a korabeli tudósok szerint annál sokkal jelentősebb
tényező volt; ezért is nevezték az alkoholt spirizus vini-nek, tehát a bor lelkének, cé¬
lozva annak spirizusként értelmezett funkciójára, és ezért is nevezték agya ardens-nek,
amivel pedig az éghetőségére utaltak. Ez némi bizonytalanságot is okozott a fordí¬
tásban: nem minden esetben egyértelmű, hogy az alkoholra vagy a borban lévő, az
egészséges életfunkcidkat támogató spirifusra gondolt a szerző a disszertáció írásakor,
mivel e fogalmat mindkét esetben önállóan is használta; a könnyebb érthetőség okán
lábjegyzetben jelezzük a kontextusnak megfeleltethető jelentést.
Azt Welsch és Hoffmann is felismerte, hogy az erjedésnek, illetve az aközben ke¬
letkező hőnek kiemelkedő szerepe van a tokaji borok jellegzetes íz-, illat- és színanya¬
gainak kialakulásában; erre utalt Domby is. Mindannyian rögzítették, hogy a must
erjedése erôteljes részecskemozgassal (osci//atio), ami pedig hétermeléssel jar. Welsch,
illetve Hoffmann ebből kiindulva azt a következtetést vonta le, hogy a bor tartóssága
és édessége nem a szőlő természetétől, hanem az erjedés módjától: annak intenzitá¬
sától és hőmérsékletétől függ, ezért is melegítik a szőlősgazdák a mustot." Domby
viszont nem a hőmérsékletet jelölte meg fő okozóként, hanem Becher és Stahl kuta¬
tásai alapján a lassú és hosszan tartó erjedés fontosságát hangsúlyozta. Ennek alap¬
ja egyfelől az esszencia és az aszú mustjának sűrűsége, illetve édessége, mely eleve
meghatározza, hogy később kezdenek erjedni, és ez a folyamat sokkal tovább tart,
mint más mustoknál. Felhívta a figyelmet arra is, hogy Hoftmann (valójában Welsch)
értesülései a must melegítését illetően pontatlanok: egykori megfigyelései alapján
a helyiek épp az ellenkezőjét tették, mivel az erjedés folyamatát a hideggel lassították.
A szüretet követő fagyok beköszöntekor a mustot föld alatti pincékben helyezték el,
melyek enyhe hőmérséklete segítette a folyadék letisztulását. Mások viszont külső,
felszín feletti bortároló helyeken tárolták a mustot, ahol az erjedési folyamatok az
94 MAGYAR 1996, 238.
131