OCR
meg is tették: desztillálták és alkotóelemeire választották a bort, elpárologtatással szilárd anyagokat választottak ki belőle, hogy a részek kémiai és fizikai tulajdonságai szerint — mint az egyes reagensekkel való reakciók, az éghetőség vagy az erjedés közbeni reszecskemozgäs - vizsgälhassäk azokat. E fejezet mutatja a legpontosabban: Domby az orvostudomäny mely iränyzata mellett köteleződött el attól függetlenül, hogy a legtöbbször a mechanojatrikus Hoffmannt (valójában Welscht) idézte. A hallei professzor és köre a testetlen, szubtilis aether szerepét hangsúlyozta mind a hegyaljai szőlők érési folyamataiban, mind a bor egészségre gyakorolt jótékony hatásait illetően. A növénybe kerülő folyadékok és minerális — földes összetevők, ahogy a mindent átjáró aether összességében szükségesek a nedváramlás zavartalanságának biztosításához; lényegében ugyanez a helyzet az emberi testnedvek áramlását tekintve is — Hoftmannék szerint végeredményben azért olyan egészséges a tokaji bor, mert a mindent átjáró aezőer kimagasló mennyiségben van jelen benne. A harmadik fejezetből kiderül, hogy Domby is hitt valamiféle testetlen, mindent átható anyag létezésében, mely az életműködések egyfajta katalizátoraként szolgál, dm 6 nem az aethert tartotta annak (nem is említette, habár Hoffmann érvelésének ez volt a legfőbb pontja a tokaji borokat illetően), hanem egy hasonlóképp immateriális erő, a különböző spirizusok szerepét hangsúlyozta, melyek közé a flogisztont is beleszámította. Utóbbi a kemiatrikus szemléletű medicina legfőbb képviselői, Johann Joachim Becher (1635-1682) és kifejezetten Georg Ernst Stahl (1659—1734) munkásságában életre hívott fogalom volt." Domby Neumannra való hivatkozással úgy tartotta, hogy minden bor öt összetevővel bír, ezek az esszenciális olajok (oleosarum partium essentialium), a különböző sók (salinae), a fold (zerra), illetve a viz (agwa). Az utolsó alkotóelem egyfajta testetlen matéria, az éghető spiritus avagy flogiszton volt, vagy, ahogy a szerző nevezte: spirifuum inflammabilium seu phlogistarum partium.” Ez az öt összetevő a kemiatria angol kepviselöje, Thomas Willis (1621-1675) munkässägäban is megközelitöleg hasonlöképp jelent meg: ő úgy tartotta, hogy minden létező organizmus öt kémiai alapelemre bontható: spirizusra, sóra, vízre, földre, illetve kénre." Egy bor minőségét, tehát fizikai és kémiai jellemzőit ezen részeknek az egymáshoz viszonyított mennyisége és minősége adja meg, azonban a legkiválóbb borokban, mint a hegyaljai, a spiritus-flogiszton — hasonlöan az aezherhez — kiemelkedő mennyiségben található meg. A spiritus is jelen van az egész vilagon, mint a galénoszi pneuma vagy az arisztotelészi entelecheia, ez is egyfajta életet szervező immateriális erő; más néven spiritus universalis, spiritus mundi vagy Stahl megnevezésében anima, csak hogy a legismertebb fogalmakat említsük. Galénosz úgy tartotta, hogy ezek a pneumák avagy spiritusok az emberi szervezetben is megtalälhatök: a pneuma phüszikon vagy spiritus naturalis 91 ScHULTHEISZ 2013. 92 Neumann 1735, 400-403. 93 ScHULTHEISZ 2013, 15-16.; Macyar 2015, 13. 130