Oldal 130 [130]
többször is aranyvesszőket talált az ültetvényben." Sachs Ampelograpbiája több ki¬
adást is megért, illetve számos más külföldi kiadványban jelent meg róla recenzió, il¬
letve annotáció — többek közt Komáromy is idézte a disszertációjában" -—, így a tokaji
aranyszőlők legendája külföldön is ismertté vált. Ekkor még a hazai szerzők sem
kételkedtek a tokaji aurum vegetabile létezésében. A XVIII. század elején az orvos
Köleséri Sámuel (1663—1732),? illetve Bél Mátyás? is igaznak tartotta azt; a pozso¬
nyi Joannes Christophorus Huber (71770) pedig az orvosdoktori értekezését is erről
a jelenségről írta 1733-ban; címlapjának metszetillusztrációján azokat a szőlőtőkékre
feltekeredő aranyindákat mutatva, melyet Bél Mátyás tíz évvel korábban publikált."
Johann Adam Raymann volt az első, aki tudományos igényű vizsgálatoknak vetette
alá ezeket az állítólagos aranyszemcséket. Három értekezésben is beszámolt az ered¬
ményeiről: ez az anyag nem lehet valódi nemesfém, mivel nem állta ki az aranypró¬
bát: a valódi aranynál sokkal könnyebb, nem tűzálló, illetve higannyal nem képez
amalgámot." Később azt is megállapította: mivel e szemcsék feloldódnak a mustban,
kialakulásukat vélhetően az érett bogyókban található nedveknek a nap melege általi
mézgásodása okozza." Mindazonáltal bármenyire is állította Raymann, illetve rá
hivatkozva Fischer," majd Domby, hogy a tokaji szőlőknek nincs valódi aranytartal¬
ma, a legenda egészen Weszprémny István 1773-ban németül, ? 1775-ben magyarul?"
megjelent tételes cáfolatáig a köztudatban maradt.
A disszertáció harmadik fejezete különböző kémiai kutatásokon alapul, melyek alap¬
ján Domby a hegyaljai borok specifikumaira kívánt további magyarázattal szolgálni.
A medicinával kapcsolatban Descartes és Leibniz is amellett érvelt, hogy azt csak
a társtudományokkal karöltve lehet művelni, Leibniz pedig azt is hangsúlyozta, hogy
egy betegség megfelelő gyógymódját kémiai ismeretek nélkül nem is lehet meghatá¬
rozni." Ez rendkívül tudatos szemléletbeli elköteleződés volt, mely az élőlények me¬
chanikus működésének elvével szembeforduló kemiatriát mint önálló orvosi irányza¬
tot is életre hívta a XVII. században és ugyanez az oka, hogy a disszertáció harmadik
fejezetét teljes egészében a borokra vonatkozó kémiai kísérletek, megfigyelések és
következtetések teszik ki. Ahogy Domby megjegyezte az előszóban: , minden bor
ugyanazokból a kémiai elemekből áll, amelyektől az akár egészséges, akár beteg emberekben
kifejtett működésük függ, ez pedig azt is feltételezi, hogy a bor a kémia módszereivel
nem csak egészében, hanem alkotóelemenként is vizsgálható. Ezt a korabeli tudósok
80 Sachs 1670, 291.
81 KomAromy 1715, 13, 25.
82 KöLESÉRI 1719, 60.
83 Ber 1723, 153.
84 Huser 1733. Lasd Macyar 2010, 152.
85 RaAyMANN 1720b.; RAYMANN 1722b.; RAYMANN 1742.
86 Raymann 1742. Ezt hangsúlyozta Weszprémi István is, lásd WESZPRÉMI 1775, 126.
87 FiscHER 1732, 60-69.
88 WESZPRÉMI 1773.
89 WESZPRÉMI 1775.
90 ScHULTHEISZ 2017, 476, 474.
129