Oldal 126 [126]
OCR
úgyhogy az utoljára elveszti minden nyerseségét s végképp megédesül." Hoffmann (és Welsch) úgy vélte, hogy az élő szervezetek legnagyobbrészt különböző vezetékekből állnak, melyekben különböző testnedvek keringenek; ezt az áramlást emberek eseten az aetherböl, növények esetén a napból nyert hő biztosítja. Egészség esetén ez a keringés zavartalan, a betegséget annak zavara (elakadása, sűrűsödése, e vezetékek károsodása) okozza. Ezt Domby se vitatta, viszont sokkal komplexebb magyarázatot adott a hegyaljai borok jellegzetességeire, mint előtte bárki. A hegyaljai szőlőtermés kiváló minősége nála már nem elsődlegesen a napfénytől, hanem a klíma (különösen a nap és a csapadék hatása), a fekvés (mint a termőterület földtani összetétele, a domborzati viszonyok és a tengerszint feletti magasság), illetve az emberi tényezők (a telepített szőlőfajták különbözőségei) érzékeny egyensúlyából adódik. Lényegében ugyanezeket a változókat illetik napjainkban a zerroir elnevezéssel — Domby szemlélete tehát e tekintetben is rendkívül korszerűnek számít. Domby - ahogy már kortársai is — helyesen ismerték fel a nap kiemelkedő fontosságát a szőlő jellegzetes érési folyamatának segítésében, ám az ő magyarázata sokkal közelebb áll a jelenlegi ismereteinkhez, mint amelyet Welsch alapjan Hoffmann megjelentetett, hiszen nem a nedvek napfény okozta áramlását, hanem a nap visszatükröződő, visszaverődő sugarainak a hatását hangsúlyozta, azok ugyanis máshogy érvényesülnek a különböző adottságokkal bíró talajon, illetve domborzati viszonyok között. Ahogy megjegyezte, bár , az egyszerű nép abban a hiedelemben él, hogy a kimagasló helyek annál melegebbek, minél közelebb vannak a naphoz, ,a legjelesebb természettudósok hőmérővel szerzett tapasztalatai arról győznek meg, hogy minél magasabbra megyünk a hegyekben, annál hidegebb lesz.” E jelenség magyarazataul a levegő legfontosabb fizikai tulajdonságainak megfigyelése szolgált: a magasság növekedésével a levegő sűrűsége, ezzel pedig a hőmérséklet is csökken, mivel ott ,ritkább a levegő ahhoz, hogy a nap sugarait összegyűjtse és kevésbé alkalmas arra, hogy visszatartsa" — utalt Domby név említése nélkül Florin Périer (1605—1647) méréseire, melyekkel igazolta, hogy a légnyomás a magassággal együtt csökken. Abban is igaza volt, hogy a Tokaj-Hegyaljára oly jellemző trachit, illetve vörös agyagos nyiroktalaj kiemelkedő fontosságára hívta fel a figyelmet, tekintve azok kiváló hőés csapadékmegtartó képességét. A kor tudósai még nem ismerték az aszúsodást rendszeresen előidéző Bozryzhis cinerea penészgombát, és a pincék falát borító nemes pincepenész (C/adosporium cellare) fontosságát sem ismerték fel az érlelődés folyamatában. Azt viszont már tudták, hogy egyes szőlőszemek töppedése valamilyen módon kiváló bort eredményez. Welsch, Hoftmann, ahogy Domby is, ezt a jelenséget a nap hatásának tulajdonította. Utóbbi úgy vélte, a nap heve addig gyötri az érésük után is a szőlőszemeket, amíg megfonynyadnak; megszabadulnak a savtól és a víztől is. 61 Magyar László András fordítása. Lásd MAGYAR 1996, 232. 62 Domsy 1758, 20. 63 Domsy 1758, 20. 125
