Seite 126 [126]
úgyhogy az utoljára elveszti minden nyerseségét s végképp megédesül." Hoffmann (és
Welsch) úgy vélte, hogy az élő szervezetek legnagyobbrészt különböző vezetékekből
állnak, melyekben különböző testnedvek keringenek; ezt az áramlást emberek ese¬
ten az aetherböl, növények esetén a napból nyert hő biztosítja. Egészség esetén ez
a keringés zavartalan, a betegséget annak zavara (elakadása, sűrűsödése, e vezetékek
károsodása) okozza. Ezt Domby se vitatta, viszont sokkal komplexebb magyarázatot
adott a hegyaljai borok jellegzetességeire, mint előtte bárki. A hegyaljai szőlőtermés
kiváló minősége nála már nem elsődlegesen a napfénytől, hanem a klíma (különö¬
sen a nap és a csapadék hatása), a fekvés (mint a termőterület földtani összetétele,
a domborzati viszonyok és a tengerszint feletti magasság), illetve az emberi tényezők
(a telepített szőlőfajták különbözőségei) érzékeny egyensúlyából adódik. Lényegében
ugyanezeket a változókat illetik napjainkban a zerroir elnevezéssel — Domby szemlé¬
lete tehát e tekintetben is rendkívül korszerűnek számít.
Domby - ahogy már kortársai is — helyesen ismerték fel a nap kiemelkedő fon¬
tosságát a szőlő jellegzetes érési folyamatának segítésében, ám az ő magyarázata
sokkal közelebb áll a jelenlegi ismereteinkhez, mint amelyet Welsch alapjan Hoff¬
mann megjelentetett, hiszen nem a nedvek napfény okozta áramlását, hanem a nap
visszatükröződő, visszaverődő sugarainak a hatását hangsúlyozta, azok ugyanis
máshogy érvényesülnek a különböző adottságokkal bíró talajon, illetve domborzati
viszonyok között. Ahogy megjegyezte, bár , az egyszerű nép abban a hiedelemben él,
hogy a kimagasló helyek annál melegebbek, minél közelebb vannak a naphoz, ,a legje¬
lesebb természettudósok hőmérővel szerzett tapasztalatai arról győznek meg, hogy minél
magasabbra megyünk a hegyekben, annál hidegebb lesz.” E jelenség magyarazataul
a levegő legfontosabb fizikai tulajdonságainak megfigyelése szolgált: a magasság
növekedésével a levegő sűrűsége, ezzel pedig a hőmérséklet is csökken, mivel ott
,ritkább a levegő ahhoz, hogy a nap sugarait összegyűjtse és kevésbé alkalmas arra, hogy
visszatartsa" — utalt Domby név említése nélkül Florin Périer (1605—1647) méré¬
seire, melyekkel igazolta, hogy a légnyomás a magassággal együtt csökken. Abban
is igaza volt, hogy a Tokaj-Hegyaljára oly jellemző trachit, illetve vörös agyagos
nyiroktalaj kiemelkedő fontosságára hívta fel a figyelmet, tekintve azok kiváló hő¬
és csapadékmegtartó képességét.
A kor tudósai még nem ismerték az aszúsodást rendszeresen előidéző Bozryzhis ci¬
nerea penészgombát, és a pincék falát borító nemes pincepenész (C/adosporium cellare)
fontosságát sem ismerték fel az érlelődés folyamatában. Azt viszont már tudták, hogy
egyes szőlőszemek töppedése valamilyen módon kiváló bort eredményez. Welsch,
Hoftmann, ahogy Domby is, ezt a jelenséget a nap hatásának tulajdonította. Utóbbi
úgy vélte, a nap heve addig gyötri az érésük után is a szőlőszemeket, amíg megfony¬
nyadnak; megszabadulnak a savtól és a víztől is.
61 Magyar László András fordítása. Lásd MAGYAR 1996, 232.
62 Domsy 1758, 20.
63 Domsy 1758, 20.
125