Seite 124 [124]
Az első fejezet a tokaji bor elnevezését, a borvidék kiterjedését és a geográfiai viszo¬
nyokat veszi számba, több esetben, például a borvidék földrajzi kiterjedtségét illetően
is pontosítva az addigi ismereteket. Ugyanitt jelenik meg a borvidék megítélését ne¬
gatívan befolyásoló, egyre inkább elhatalmasodó probléma: a borhamisítások leírása
is. A tokaji egyre erősödő hírnevét központilag is védeni próbálták. Ahogy Domby
is utalt rá, 1737-ben Zemplén vármegye rendeletben írta elő, hogy a polgárok vigyáz¬
zanak a bor jó hírére, tehát nem hozhatnak be a Hegyaljára más termőterületekről
származó borokat, hogy jelentős haszonnal eladják azokat. Ezzel Tokaj-Hegyalja a vi¬
lágon elsőként zárt borvidékké vált, ám ettől függetlenül is előfordult, hogy különböző
praktikákkal szabtak magasabb piaci árat a rosszabb évjáratú boroknak bel- és kül¬
földön egyaránt. Ezeket a szerző fel is sorolja: a más hazai borvidékről származó bor
tokajiként való árusítása mellett rosszabb évjárat esetén külföldi világos sör söprűjével,
alsó-magyarországi bor vagy spanyol aszú hozzáadásával, cukorral és főzéssel édesí¬
tett ital volt. E hamisítások jellemzőit Hoffmann (azaz Welsch) is hasonlóképpen írta
le, azzal kiegészítve, hogy a csalásra könnyen rá lehet jönni, mert a hitvány bortól fáj
az ember feje és elbágyad a teste nagyobb mennyiség fogyasztása esetén." Domby
egy kifejezetten egészségkárosító hamisítási eljárásra: a bor ólommal történő édesi¬
tésére is kitért, megoldási lehetőséget is kínálva ellene. Ismert probléma volt, hogy
a tokaji, a rajnai, a moseli névvel eladott savanyúbb, rosszabb minőségű borokat ólom
hozzáadásával édesítették, hogy áron felül árusíthassák azokat. Az, hogy az ólom¬
mal bélelt edényekben édesebbé válik a bor, már az ókori Rómában ismert jelenség
volt; ha azonban még forralták is a bort e kémiai elemmel, egy mérgező vegyület, az
,ólomcukornak? is nevezett ólom-acetát képződött. Hogy ellenőrizni lehessen, tettek¬
e ölmot a borba, Domby Hieronymus David Gaubius (1705-1780) leideni professzor,
kémikus kísérleti eredményeit ajánlotta az olvasók figyelmébe, aki egy úgynevezett
titkos erejű tintát (azramentum sympatheticum) kisérletezett ki az ólommal hamisított
rajnai és moseli borok védelme érdekében. Ez egy uncia arzénból, két uncia oltott
mészből és tizenkét uncia esővízből készült. Ha ennek porított és a vízzel elegyített
keverékét a hamisított borhoz keverték, a folyadék opálossá vált, majd megfeketedett.
A második fejezet a különböző szőlő- és bortípusokat veszi számba, kitérve annak
természettudományi magyarázatára: mi okozza azt, hogy állagukban, ízvilágukban és
színezetükben ennyire kiváló borok készülhetnek e területen. E kérdést Matolai János,
Paulus Keler, illetve Friderich Hoffmann (valójában Welsch) is vizsgálta korábban.
Matolai arról értekezett, hogy a kiváló termésnek egyfelől a hosszú, meleg ősz az oka,
mely miatt a szőlőszemek megtöppednek, a másik pedig az aszúszőlőnek alkalmas fajták
termesztése." Keler azt írta, hogy a hegyaljai kiváló borokat a szőlőfajták, a telepítés
54 24. fejezet, lásd MAGYAR 1996, 242—243.
55 Rapaics 1937, 592.
123