Oldal 120 [120]
a stemmáját fel lehessen állítani, röviden át kell tekinteni mind a kifejezetten a Hegy¬
aljával, mind a vármegyével kapcsolatos, Bél Mátyáshoz (1684-1749), illetve az 6 köz¬
vetlen munkatársához, Matolaihoz köthető szövegeket. A Dunamelléki Református
Egyházkerület Ráday Levéltára őriz egy a Nofitia Hungariae-hez köthető kéziratot V1¬
niculturae Tokajensis membrum chorographicum cimmel,” mely tartalmat tekintve rész¬
ben eltér az 1744-ben megjelent Matolai-szövegtől; ennek vizsgálata további kutatás
tárgyát képezi. Bél Matyas (1684-1749) De Vineis et Vino Hungariae cimmel 1723¬
ban szinopszisban számolt be arról, hogy az adott témát a Magyar Királyság terüle¬
tére vonatkoztatva tervezi megjelentetni; ebből az akkor röviden említett hegyaljai
borvidékleírás végül nem jelent meg. A Notitia-sorozat Zemplén vármegyét ismertető
kötete is kéziratban maradt;?! 2018-ban adták csupán ki teljes terjedelmében." Ebben
kifejezett bőséggel találhatók a Tokaj-Hegyalja szdlészetét, borait, dűlőit és egyéb
geográfiai jellemzőit bemutató szövegrészletek, " melyeket — ahogy a varmegyeleirast
legnagyobbrészt — Matolai készítette el Bél felkérésére. Az 1744. évi szövegkiadásban
Matolai azt is említette, hogy Bél megbízásából hosszabb időt töltött a helyszínen;
a Notitia Zemplén vármegyei kéziratában található utalások szerint 1732-ben."
Bél Mátyás a Notitiához gyűlő terjedelmes anyagmennyiséget felhasználva egy
a magyar vidék életét és jellemzőit feldolgozó kötet megjelentetését is tervezte, ennek
kézirata három példányban ismert Ztactatus de re rustica Hungarorum címmel. Ebben
szintén terjedelmes feljegyzések olvashatók a hegyaljai szőlők és borok jellemzőiről;
ez és a vármegyeleírás között szoros szövegszerű összefüggések vannak." Ahogy már
e jelzésszerű felsorolásból is kitűnik, a különböző szövegváltozatok és -részletek ösz¬
szevetése további kutatásokat igényel; jelen tudásunk szerint az 1744. évi szöveg az
egyetlen olyan változat, mely a XVIII. században nyomtatásban is megjelent; Domby
is ezt használta fel a disszertációjában.
A tokajiból nem csupán a bort, hanem a földet is gyógyhatásúnak tartották; a későb¬
bi kesmärki orvos, Daniel Fischer (1695-1746) De Terra Meaicinali Tokayensi címmel
erről adta ki a disszertációját a sziléziai Boroszlóban 1732-ben." Boroszló a tokaji bor
lengyel exportját tekintve kiemelkedő fontosságú település volt; ezért érthető, hogy
a szinten Boroszlöhoz köthetö Sammlung von Natur- und Medicin című tudományos
folyóiratban számos alkalommal jelentek meg a borvidékhez kapcsolódó megfigyelé¬
sek, illetve feljegyzések. A Hegyaljáról e lapban nem csupán a medicinai érintettség,
hanem az egyre növekvő nemzetközi tudományos érdeklődés okán is publikáltak.
32 RGYK. O. 8. ff. 129-137. Lásd TórH 2007, 51.
33 BéÉL1723.
34 Matolai kézírásával és vélhetően munkájával készült verziója az Esztergomi Főszékesegyházi Könyvtár¬
ban talälhatö Comitatis Zempleniensis címmel, lásd EFK Hist. I. ff ff [1.]
35 TörH G. szerk., BÉL 2018.
36 TörH G. szerk., BEL 2018, 141-167.
37 Maroraı 1744, 4.
38 TörH G. szerk., BEL 2018, 97-99.
39 TörH G. szerk., BEL 2018, 99.
40 FiscHER 1732.
119