Oldal 118 [118]
OCR
felkeresett, mely a medicina iránt érdeklődésének, illetve a felekezeti elköteleződése adta lehetőségeknek egyaránt megfelelő volt: a katolikus egyetemeken tanuló protestáns hallgatók ekkor még ugyanis csak a licenciátusig juthattak el, doktori fokozatot nem nyerhettek. Azt sem szabad elfelejteni, hogy egyes protestáns külföldi egyetemek különböző ösztönzőkkel várták a magyar hallgatókat: az utrechti egyetemen például elengedték a beiratkozási díjukat." A peregrinusokat egyes hazai főurak és főpapok, illetve a vármegye is támogathatták — ez Dombynál se volt másképp, a diszszertációban ezért is mondott külön köszönetet okolicsnói Okolicsányi János (11762) királyi tanácsosnak, Zemplén vármegyei alispánnak, kiscsoltói Ragályi Zsigmond (Tt 1759) gömöri és tornai, valamint Pietske Máté szepesi első ülnököknek (assessor). E támogatások praktikus célokat is szolgáltak, mivel a honi medicina helyzete meglehetősen elmaradott volt: kevés egyetemet végzett, korszerű orvosi ismeretekkel rendelkező szakember működött ekkoriban a Magyar Királyság területén (a sebészek céhes keretek közt dolgoztak, a bábák képzésében még ennél is nagyobb hiányosságok voltak). Orvosképzést folytató hazai egyetem ekkor még nem volt: a nagyszombati egyetemen csak 1770-ben nyílt meg az orvosi fakultás, az egri Schola Medicina csupán öt évig működött az 1769-es megalakulását követően.? Az elmaradottság a civil életben és a tábori ellátás hiányosságaiban is megmutatkozott és súlyos következményekkel járt, ezért a külföldön orvosi tanulmányokat folytató diákok támogatásával lényegében azok későbbi helyi, esetleg vármegyei praxisát is megelőlegezték. Az egyetemi tanulmányok lezárásához, egyben a fokozatszerzéshez a jelöltnek nyilvános disputáción kellett részt vennie, illetve ahhoz kapcsolódóan egy írásbeli értekezést (dissertatio inauguralis) is be kellett nyújtania.? Ezek az értekezések részben csupán a helyszínen kiosztott téziseket, nagyobbrészt — Domby esetén is — viszont a disszertációt ténylegesen tartalmazták. A nyomtatásban megjelent értekezések felépítése megközelítőleg azonos elrendezést követett: a címlapon tüntették fel a szerző nevét, a disszertáció címét, a tárgykör megnevezését (jelen esetben physico-chemico-medica), a védés, illetve a kötet nyomtatásának helyét és időpontját. Ezt követték az ajánlások, az előszó, maga a disszertáció, végül a tézisek." Domby értekezése e sémától annyiban tér el, hogy a téziseket nem tartalmazza, helyette egyfajta aziómagyűjteményt illesztett a kötetbe Adnexa varia címmel. Ez huszonhat különböző megállapítást tartalmaz, melyek nem kapcsolódnak a disszertáció témaköréhez, ám jól tükrözik a szerző modern, kritikai igényű orvosi szemléletét. Ezek botanikai, illetve anatómiai megállapításokat tartalmaznak, majd a gyakorló orvosláshoz kapcsolódva a lázzal, az epilepsziával, a várandóssággal és a szüléssel, végül az orvosságokkal és általánosságban az orvosi mentalitással foglalkoznak. Az Adnexa variát követi két búcsúvers (propemptikon), vegül a nyomdai hibäkat felsorolö Errata. A propemptikonokat az új 20 ScHuLTHEtsz 2018, 268. 21 ScHurrHeısz 2018, 270. 22 ScHULTHEIsz 2018, 270. 23 Bozzay 2009, 182-183. 24 KovAcs 2019, 68-70. 117
