OCR
DOI: https://doi.org/10.56037/9789634149231/2 Domby Samuel orvosi disszertaciojanak újdonsága N. Kis Tímea (Tokaj-Hegyalja Egyetem) Gálfalvai Domby Sámuel (1729-1807) 1758-ban védte meg orvosdoktori disszertációját az utrechti egyetemen; értekezését De vino Tokatensi címmel ugyanebben az évben ki is adták." E kötet fontos kortörténeti dokumentum, mivel kifejezett szemléletességgel mutatja, a XVII. század második felétől a X VIII. század közepéig tartó időszakban milyen módon változtak meg a filozófiai és természettudományi ismeretek, és hogyan alakult ki az a típusú orvostudomány, mely a mai kutatás alappillérét is jelenti. Az pedig különösen izgalmassá teszi, hogy a szerző nem csupán a tokaji borról való ismeretek szintézisére törekedett, hanem a szűkebb téma adta kereteken belül kísérletet tett az emberi szervezet működését leíró legfontosabb korabeli orvosi irányzatok: a mechanojatria és a kemiatria egyes alapelveinek az összehangolására is. A gondolkodást, ezzel az egyetemi stúdiumokat évszázadokon keresztül a skolasztikus hagyomány határozta meg; melynek felülbírálata René Descartes (Cartesius, 1596-1650) fellépésével kapott határozott irányt. Az ő racionalista filozófiája kiemelkedő fontosságú volt, hogy a teológiától függetlenedve a medicina valóban önálló tudományággá válhasson. Descartes, illetve követői Isten létét ugyan nem vonták kétségbe, ám valamiféle duális állapotot feltételezve egyre inkább szétválasztották Isten (a teremtés, a lélek, az isteni jelenlét) szerepét és működését az emberben zajló fizikai folyamatok és kémiai reakciók együttesétől. Descartes és Gottfried Wilhelm Leibniz (1646-1716) is ennek az elvi alapjait próbálták meghatározni; tőlük inspirálódva, 1 Domsy 1758. 113