Page 114 [114]
DOI: https://doi.org/10.56037/9789634149231/2
Domby Samuel orvosi
disszertaciojanak
újdonsága
N. Kis Tímea (Tokaj-Hegyalja Egyetem)
Gálfalvai Domby Sámuel (1729-1807) 1758-ban védte meg orvosdoktori disszertá¬
cióját az utrechti egyetemen; értekezését De vino Tokatensi címmel ugyanebben az
évben ki is adták." E kötet fontos kortörténeti dokumentum, mivel kifejezett szem¬
léletességgel mutatja, a XVII. század második felétől a X VIII. század közepéig tartó
időszakban milyen módon változtak meg a filozófiai és természettudományi ismere¬
tek, és hogyan alakult ki az a típusú orvostudomány, mely a mai kutatás alappillérét
is jelenti. Az pedig különösen izgalmassá teszi, hogy a szerző nem csupán a tokaji
borról való ismeretek szintézisére törekedett, hanem a szűkebb téma adta kereteken
belül kísérletet tett az emberi szervezet működését leíró legfontosabb korabeli orvosi
irányzatok: a mechanojatria és a kemiatria egyes alapelveinek az összehangolására is.
A gondolkodást, ezzel az egyetemi stúdiumokat évszázadokon keresztül a sko¬
lasztikus hagyomány határozta meg; melynek felülbírálata René Descartes (Cartesius,
1596-1650) fellépésével kapott határozott irányt. Az ő racionalista filozófiája kiemel¬
kedő fontosságú volt, hogy a teológiától függetlenedve a medicina valóban önálló tu¬
dományággá válhasson. Descartes, illetve követői Isten létét ugyan nem vonták két¬
ségbe, ám valamiféle duális állapotot feltételezve egyre inkább szétválasztották Isten
(a teremtés, a lélek, az isteni jelenlét) szerepét és működését az emberben zajló fizikai
folyamatok és kémiai reakciók együttesétől. Descartes és Gottfried Wilhelm Leib¬
niz (1646-1716) is ennek az elvi alapjait próbálták meghatározni; tőlük inspirálódva,
1 Domsy 1758.
113