Seite 111 [111]
Édes borokat mindenekelőtt hosszan tartó betegség után lábadozó, vérömlenytől,
étlenségtől szenvedő, lesoványodott embereknek adja skorbutos, ízületi gyulladásos,
reumás betegségek, a torok, a gyomor és a belek kimaródása, nehéz vizelés,
vizeletürítési zavar, vizelés során jelentkező égető érzés és más bajok esetén, amelyek
eredetüket a nedvek csípősségének, a járatok és más szilárd részek kimaródásának,
a dicséretes tápláló levek hiányának és a savas nedveknek köszönhetik. A kissé savas
borokat leginkább kolerikus vérmérsékletű embereknek adja azokban az esetekben,
amelyekben a betegségek eredete epehomokra, a vizelettől bűzlő meleg homokra,
a vér hajlamára és az olajos, gyúlékony részek túlfűtöttségére megy vissza, amelynek
ezek a jelei: túlzott szomjúság, lecsökkent étvágy, vérhas, epés hasmenés, epés hányás,
kolera, epés, fertőző láz. Spiritust tartalmazó borokat akkor adjon, amikor erősen
ható, erősítő, verejtékezést elősegítő gyógyszerekre van szükség, mint például nyákos
szélütés, a tagok megbénulása, hurutos lebírhatatlan búskomorság, eszméletvesztés,
ájulás, lépkóros szenvedés. A gyengéknek és öregeknek, akiknek kellemes és lassan
ható gyógyszerekre van szükségük, gyenge, tiszta vízzel hígított borokat ajánljon,
hogy csökkentsék a vér forróságát, és a száraz és szomjas szilárd részeket nedvesítsék.
XXII. § Ha az orvosi mesterségét borivók közt gyakorló akár ét¬
rendbe illesztetten, akár orvosságként bort ad, gondosan figyeljen
minden egyes ember saját természetére. Előfordulhat, hogy amikor
a külföldi orvosok már semmit sem segítenek, ő megmenti a beteget.
Jól jellemzi ezt a helyzetet az a bájos történet, amelyet méltán idézünk ide lezárásként.
Ezt a történetet, amelyet a tudós Boerhaave mesélt el hallgatóinak, a méltóságos van
Swieten báró stílusos és Hippokratész és Celsus állításaival megerősített összefogla¬
lásában így hangzik: ,A szomszéd faluban hirtelen betegségtől ágynak esett az ot¬
tani vezető tisztséget viselő férfi, aki egyúttal nagyivó volt. Az összehívott orvosok
eret vágtak, nagyon csekély ételt és nagyon felhígított italokat írtak elő, amitől sze¬
rencsétlen annyira legyengült, hogy csaknem kiadta a lelkét, és mindeközben a láz
rohama sem sokat hagyott alább. Egy másik orvos, aki gondját szokta viselni ennek
a betegnek, és gyakran mutatott be vele együtt áldozatot Bacchusnak, amikor még az
egészséges volt, véletlenül éppen néhány napig távol maradt, majd visszatérve meglá¬
togatta a barátját. A többi orvossal tanácskozást tartva, nevetve mondta, hogy ő csak
azt tudja jól, hogy milyen páclével kellett volna ezt a testet befűszerezni, hogy ne
bűzölögjön. Azonnal adatott neki egy pohár nemes rajnai bort és húslevest. A beteg
könnyen engedelmeskedett barátja tanácsának, és így újraéledt erőkkel rövid időn
belül megmenekült veszélyes betegségéből. Teljes joggal mondta tehát Hippokratész:
A betegségeket mindenki közös természetéből és minden egyes ember sajátjából ta¬
pasztalatot szerezve ismerjük fel. Abban tévedtek az orvosok, hogy a beteg saját ter¬
110