édességét a sűrűbb tartalmukból vezeti le; emiatt van szükségük igen hosszú erje¬
désre avagy az édes részek szétoldására. Ám amikor ezt a sűrűséget mesterséges be¬
avatkozásnak, nem pedig a természetnek tulajdonítja, hiszen úgy véli, hogy nálunk
tűz melegével sűrítik a mustokat, úgy tűnik, hogy ezeknek a boroknak a kezeléséről
kevésbé hitelt érdemlő jelentésekből értesült, miként azt már korábban jeleztük. Mi
azonban életünk során se nem láttuk, se nem hallottunk arról, hogy ezt a gyakorlatot
folytatnák. Noha nem tagadjuk, hogy a hosszan tartó édesség a lassú erjedésen mú¬
lik, ez pedig a szőlőlé besűrítettségétől függ, ám úgy véljük, hogy azt, ha a must leve
sűrű, olajos lesz, a kedvező természetnek kell tulajdonítanunk, amely a Nap kellő
hőjével és a kissé nedves időjárással tökéletesen beérlelte a szőlőket, a finomabb vizes
részeket felbontotta és kiszárította belőlük, és besűrűsödött lével ajándékozta meg
őket. Ezért van, hogy az esszencia a legédesebb valamennyi közül, mivel az csakis
a Nap heve által kiszárított szőlők levéből készül; ezért van, hogy az aszúbor kevésbé
édes, mivel ebbe szokásos must is kerül; és ezért van, hogy legkevésbé azok édesek,
amelyekben egyáltalán nincs aszúszőólők leve.
Azonban érdemes megjegyezni, hogy a Napnak megfelelő hőjére van szükség,
mivel ha túlzott forróság van, a szőlőfürtök már érés előtt összetöppednek és kis¬
záradnak; éppígy kellő nedvesség szükségeltetik, hisz ha túl sok van, annak az az
eredménye, hogy a fürtök éretlenül széthasadnak és megfonnyadnak. Tehát, ha kö¬
vetkeztetni lehet, azokban a melegebb térségekben, ahol a túlzott hőséget semmi
sem korlátozza úgy, mint nálunk a Kárpátok hegyei, a szőlőfürtök talán a kelleténél
gyorsabban, kevésbé éretten száradnak ki, nem szabadulnak meg a savtól eléggé.
Ezek olyan borokat adnak ugyan, amelyek édesek, ám rövid idő alatt kénytelenek
elveszíteni édességüket.