Oldal 80 [80]
OCR
sabb szinten birtokolná. Állítják, hogy Tarcal, Keresztúr, Mád és más mezővárosok környékén is találni néhány olyan bort, amelyek nem kevésbé édesek, nem kevésbé kellemes ízűek, talán erősebbek, sőt a Magyarországról ide érkező kereskedők ítélete alapján még tárolásra is alkalmasabbak. Nem szégyellem nyíltan bevallani, soha nem tettem kísérletet arra, hogy megismerjem ennek a bornak a tulajdonságait, amelyet ez a szőlőhegy terem, hogy ezek alapján kelljen az összes többi elé helyeznem, vagy mások mögé besorolnom. Annál kevésbé rendelkezem ismeretekkel arról, hogy kevésbé tárolható lenne, mert ez sokéves tapasztalatot igényel. Látod tehát, hogy kevesebb különbség van e borok között, mint amennyit egyes írások sugallnak az olvasóiknak, belátod, hogy a hegyaljai borok méltók a tokaji megnevezésre, ezért méltán állítod majd, hogy a kereskedők is, akik hazánkon kívül ezen a néven bocsátják áruba minden borunkat, e tekintetben semmilyen csalást nem követnek el. Ezeknek a boroknak, bármely hegyen termettek is, nálunk is ugyanaz az ára, a kiválókat többnyire máshová szokták szállítani, a helyieknek az olcsóbbakat hagyják itt hétköznapi fogyasztásra. Emlékszem, hogy a tekintetes Zemplén vármegye büntetések beígérésével nyomatékosította a polgáraiban, hogy gondjuk legyen ezeknek a boroknak a jó hírére, és Magyarország más részeiből ne hozzanak ide a mieinknél alábbvaló borokat és ne adják el azokat hegyaljaiak gyanánt vásárlóik jelentös megkärositäsäval.’' Jóllehet mindenki számára köztudott, hogy Bacchus, ezeknek a vidékeknek a barátja a mi borainkon túl a szomszédos földeket is gazdagítja másféle ismert ajándékaival, amelyek között a szerencsieket és a miskolciakat tartják a legkiválóbbaknak; ezek szorosan a nyomába járnak amazok dicsőségének. Ha pedig valaki megrovásra méltó merészséggel arra vetemednék, hogy tokajiként adna el otthon egy alsóbbrendű helyről származó magyar bort vagy Magyarországon kívül bármilyen más, világos sör söprűjével, alsó-magyarországi bor hozzáadásával meghamisított, spanyol aszúval, cukorral, főzéssel édesített bort, amiről a tudós Hoffmann azt jegyezte fel, hogy az elmúlt időszakban nagyon gyakori volt, és egyesek arról számoltak be nekem, amikor Németországban végeztem orvosi tevékenységet, hogy most is nagyon gyakran járnak el így, ezt nem lehet bölcsebben kideríteni, mint a negyedik részben említendő tulajdonságok összehasonlításával, mindenekelőtt a borunk egészségre kifejtett jótékony hatásával, amit az ilyesféle mesterkedésekkel készített boroktól hiába vársz.? Annak a leleplezésére szolgáló legbiztosabb eljárást, hogy kevertek-e ólmot ebbe a borba, a tudós Gaubius? nem régen találta fel; erről az Acia Harlemensia alapjan a Commentarii de rebus in scientia naturali et medicina gestis számol be. Az ólom ártalmas belekeverését legjobban a titkos erejű tinta? deríti ki, amely 31 1737-ben Zemplén vármegye rendeletben írta elő: a polgárok nem hozhatnak be a Hegyaljára más termóterületekről származó borokat, hogy jelentős haszonnal eladják azokat. E rendelettel a tokaj-hegyaljai a viläg elsö zärt borvidekeve vält. Läsd ULrıcH 2003, 116-119. 32 Horrmann 1739, 137. 33 Hieronymus David Gaubius (1705-1780) heidelbergi szärmazäsu fizikus és kémikus, 1734-től az orvoslästan &s a k&mia professzora a leideni egyetemen. 34 Commentarii...1757, 312-314. 35 Latin nevén atramentum sympatheticum. 79
