nőknek eltérő igényeik vannak, és az európai és amerikai társaiktól eltér a
metabolizációjuk a gyógyszerek tekintetében (Comas-Draz-Jacobsen, 1995;
Jacobsen-Comas-Draz, 1999; Ruiz, 2000). Más adatok arra utalnak, hogy a
mentális-egészségügyi problémákkal küzdő színes bőrű nők és férfiak na¬
gyobb valószínűséggel részesülnek pszichofarmakológiai kezelésben, mint
pszichoteräpiäban (Homma-True-Greene-Lopez-Trimble, 1993).
A traumainformált módszer feltételezi, hogy a függőségben szenvedők mind
éltek át valamilyen traumát életük során, ezért a személy erősségeire és ezek
fejlesztésére alapozza a kezelést. Fontos, hogy a kliensek is megtanulják, meg¬
értsék, hogy mi számít traumának, milyen hatásai vannak, melyek azok a
tényezők, események az életükben, melyek előhívhatják a rossz emlékeket,
illetve milyen megküzdési technikákat tudnak alkalmazni ilyen esetekben
(Iompkins-Neale, 2016). A traunmainformált kezelések hatékonyabbnak bi¬
zonyulnak, hiszen sokkal inkább igazodnak a betegek igényeihez, mint a
hagyományos kezelések (Brown-Harris-Fallott, 2013). A kliensek tovább
maradnak kezelésben, ami hosszabb távú gyógyulást eredményez, és csök¬
kenti a visszaesés kockázatát (Iompkins-Neale, 2016). Fallot és Harris (2004)
kidolgoztak egy protokollt, mely segít az egyes intézményeknek és a segítők¬
nek meghatározni, hogy milyen mértékben érvényesül náluk a traumainfor¬
máltság, a kezelések során ennek megfelelően dolgoznak-e, illetve mit tudnak
tenni annak érdekében, hogy ennek megfelelően az esetleges hiányosságokat
pótolják. A szerzők öt fő tényezőt határoztak meg, melyek kulcsfontosságú¬
ak a traumainformált intézményi légkör és kezelés szempontjából: biztonság,
megbízhatóság, együttműködés, választás és fejlődés. Tehát az intézménynek
át kell gondolnia azt, hogy valóban megteremtik-e a biztonságos légkört mind
fizikailag, mind érzelmileg, tájékoztatniuk kell a klienseket, hogy pontosan
mire számíthatnak a kezelés során, és ezekben konzisztensnek kell lenniük. El
kell ismerniük a kliens szabad választásának jogát, illetve folyamatosan erő¬
síteni, fejleszteni kell a képességeiket. Amerikában az elmúlt két évtizedben
kezdett terjedni a traumainformált kezelés, amely figyelembe veszi a nemi kü¬
lönbségeket is, és egy hosszú távú gyógyulást eredményez mind a függőségből,
mind a traumából. Ehhez természetesen az is szükséges, hogy a szakemberek
mélyreható, alapos képzéseket kapjanak a traumáról, illetve lehetőség legyen
folyamatos szupervízióra. Angliában még inkább a függőség hagyományos
kezelése a legelterjedtebb módszer, annak ellenére, hogy a trauma és a szer¬