Oldal 115 [115]
OCR
114 m 6. ASZERHASZNÁLÓ VÁRANDÓS ÉS KISGYERMEKES NŐK ANYASÁG-FOGALMÁNAK FELTÁRÁSA 6.3.9. Diszkusszió Az adatok értelmezése és az elemzés rávilágítottak arra, hogy a várandósságot és az anyaságot a szerhasználóknál külön érdemes értelmezni, mert a szerhasználat mint faktor szerepe jelentősen különbözik. A várandósság alatt a magzattal való közvetlen kapcsolat a szerhasználatot az egyik fő komponenssé teszi a jelentésstruktúrában, míg az anyaság értelmezésében a szerhasználat lehet egy múltbeli esemény felépültek esetében, vagy egy olyan tényező, amelynek a résztvevők értelmezése szerint nincs közvetlen hatása az anyaságra. A szerhasználó nőknél megfigyelt jellemző hiedelem a reprodukciós képességek elveszítése. Éppen ezért a várandósság egy olyan váratlan esemény a szerhasználók számára, amelyre semmilyen szempontból nincsenek felkészülve (Bonati és mtsai, 1990; Ettore, 2004; Hjerkinn-Lindbæk-Rosvold, 2007). Ezért a várandósság fogalma is másképp konstruálódik: nagyobb hangsúly helyeződik arra, hogy az ellátórendszer milyen visszajelzéseket nyújt a szerhasználó nő reproduktivitására és testére. Az érintett nő is egy állapotként, mintegy kívülről (Ettore, 2004) tekint a belső folyamatokra, és a várandósság értelmezését a test felől és az életvitelét érintő gyakorlati kérdésekből vezeti le. A fogantatás egy olyan nem várt fordulat az életében, amely által visszaszerezheti az élete feletti kontrollt, az autonómiáját, akár a sorstárscsoporttól, partnertől való eltávolodással, ugyanakkor a társadalom (az egészségügyi ellátórendszeren keresztül) újra egy olyan szerepbe helyezi, amelyben medikalizálódik (szélsőséges esetben hospitalizálódik) (Young, 1984). A többségi társadalom szemében a szerhasználó nők elbuktak az összes hagyományos női szerepben: mint nők, anyák és feleségek (Malloch, 1999), és ezt a véleményt a szerhasználó nők a stigmatizáció formájában élik meg a várandósság jelentésébe integrálva. AZ ,intenziv anyasäg” (Hays, 1996) és az anyasäg posztmodernizäciéjänak (Gillespie, 2000) elemei megtalálhatók a szerhasználó várandós és kisgyermekes anyák adataiban a saját maguk által választott szerepmodellek (Brownstein-Evans, 2001) és a társadalom elvárásaiban megfogalmazva. Mindent fel akarnak áldozni a gyermekért, az a jó anya a szemükben, aki erre képes - 6k a szerhasználat felhagyásának, csökkentésének formájában ezt valóban meg is élik. Az anyaság egy olyan fordulópont, a változás olyan kiindulópontja, amely képessé teszi őket arra, hogy autonómmá váljanak. A gyermek válik a legfontosabbá az életükben, lesz valakiért , tenni, harcolni, leszokni". Az anyaság újfajta autonómiájában újfajta függés alakul ki immáron a gyermeküktől, akinek a fordulópontot köszönhetik, aki miatt rendeződhetnek anyagi
