Page 90 [90]
5.1. A SZERHASZNALO VARANDOS NOK JELLEMZOI ® 89
5.1.2.1. Az anyasdg szocidlis reprezentdcidja
Történetileg a női identitás és a nők társadalmi szerepei az anyaság gyakorlata
és szimbolizmusa köré épültek (Gillespie, 2000: 213). A múltbeli és jelenlegi
vallási, tudományos vagy politikai diskurzusokat is áthatják az anyaság szo¬
ciális reprezentációi.
„A nö mint Madonna, illetve mint szajha reprezentációi nem csupán a vi¬
zuális kultúra részét képezték, hanem viselkedési modellekként szolgáltak a
nők számára. A kulturális kontextus, amelyben ezek a reprezentációk szü¬
lettek, és amelyek számára e reprezentációk üzeneteket hordoztak, az anyát
normatív módon ábrázolta a kötelességtudó, otthonteremtő, vallásos személy
képében, míg a nőiség ezzel teljesen ellentétes pólusán megjelenített nőt csábí¬
tónak, deviánsnak és veszélyesnek mutatta be." (Kende, 2002)
A demografikus változások eredményeképpen a nyugati társadalmakban
megváltozott az anyaság élménye és kontextusa. Az anyaság posztmoderni¬
zációja (Gillespie, 2000) azt jelenti, hogy a női munkavállalás és a reprodukci¬
ós technikai lehetőségek bővülése az anyaságot egy választható opcióvá tette;
nem a nőiesség/nőiség alapvető tulajdonsága többé. Ezzel együtt az anyaság
jelentése megváltozik, fogalmi határai elmosódnak, ami bizonytalanságot és
szélsőségességet eredményez (uo.).
Ugyanakkor az utóbbi ötven évben megalkották a , jó anya" szociális repre¬
zentációját, amelynek - a feminista szemlélet , intenzív anyaság" (Hays, 1996)
fogalma szerint - a lényege az, hogy az anya minden szeretetét, idejét, türelmét
és fizikai energiáját a gyermekre fordítja; a gyermek nemcsak a családi élet
középpontja, de ő maga a gyermeknevelés irányítója (uo.). A ,jó anya" vagy
más néven az , intenzív anyaság" szociális reprezentációja azon az elképzelé¬
sen alapszik, hogy egy megfelelő korú (vagyis: nem túl fiatal), fehérbőrű, közé¬
posztálybeli nő neveli egészséges gyermekét (Lupton, 2000). Az anyaság ezen
szociális reprezentációi olyannyira hegemonikusak és pervazívak, hogy a nők
magukévá teszik, és tökéletesen próbálnak megfelelni ennek, miközben közü¬
lük egyeseket - a kutatások szerint - a saját élményük alapján a (jó) anyaság
frusztrálóbb, fárasztóbb, izolálttá, depresszióssá tesz, összességében sokkal
nehezebb, mint számítottak rá (uo.). A nyugati társadalmak - így a magyar
is — eltérő módon, korlátozottan, de próbálnak ehhez segítséget nyújtani szol¬
gáltatásokkal (bölcsőde, óvoda, családi napközi szolgálat) és támogatásokkal
(gyes, gyed).
A szerhasználó anyák nem illenek bele ebbe a hegemonikus elképzelésbe
(ahogyan semmilyen , mássággal" rendelkező - egyedülálló, leszbikus, ki¬
sebbségi vagy mozgássérült - anyák sem), de még a munkába visszatérő anyák