Seite 68 [68]
4.4. PSZICHOSZOCIÁLIS TÉNYEZŐK = 67
párkapcsolati és egyéni problémák (pl. elégedetlenség az élettel), amelyek haj¬
lamosítanak a függőség kialakulására (Ágotha, 2017).
4.4. PSZICHOSZOCIÁLIS TÉNYEZŐK
Több kutatás összefüggést mutatott ki a pszichoszociális, a biológiai és a repro¬
duktív tényezők között a mentális betegségek magyarázatában (WHO, 2001).
A nemi különbségek vizsgálataiban a pszichológiai fejlődés eltéréseit, valamint
a nemre jellemző szocializációs és megküzdési mintázatok jellegét emelték ki
(Busfield, 2002; Casey, 2002; Kornstein—Wojcik, 2002). A nyugati tarsadalmak¬
ban a nőknél a gondoskodás és az eltérő vélemények elfogadása támogatott,
a férfiaknál az , organikusan" sokkal függetlenebb és magabiztosabb viselke¬
dés. Egy másik tanulmány szerint a nőknél a negatív érzésekkel megküzdés
inkább egy befelé fókuszáló, ruminációs mintázatot mutat, míg a férfiaknál
hasonló szituációkban a kifelé, az aktivitások irányába mutató megoldások
jellemzőek (Nolen-Hoeksema, 1995). A lányokat arra tanítják, hogy interna¬
lizálják a stresszt, a negatív életeseményeket, míg a fiúkat arra, hogy lereagál¬
jak (Sachs-Ericsson-Ciarlo, 2000). Mindez Busfield (2002) szerint az érzelmek
dichotóm klasszifikációjához vezet: vannak feminin és maszkulin érzelmek,
amelynek következtében lehetnek bizonyos elvárások a viselkedést illetően.
A nyugati társadalmakban vannak elfogadott vagy elvárt érzelmek a nők felé:
félelem, szorongás, szomorúság és az érzelmekről való beszéd. Míg a sztereotip
maszkulin viselkedés az, ha valaki nem beszél az érzelmeiről, és bizonyos ne¬
gatív érzések, mint a gyűlölet és a harag, sokkal elfogadottabbak. Továbbá amíg
a férfiakat nem tartja a társadalom érzelmileg zavartnak, ha megéli a haragot
és a gyűlöletet, a nőknél gyakran a , rosszaság, erkölcstelenség és a bűnösség"
jellemzőivel társul. Ezért Weissman és Klerman (idézi Sachs-Ericson-Ciarlo,
2000) egy olyan interpretáció mellett érvel, amelyben a nők körében tapasztal¬
ható mentális problémák az érzelmek kifejezésének társadalmi elfogadottságá¬
val függnek össze.
Habár a nők korábban keresnek segítséget (Brady-Randall, 1999), összes¬
ségében sokkal kevesebb nő jut el az ellátásba (Greenfield és mtsai, 2007), ami¬
nek összetett háttere van. A nyugati társadalmakban továbbra is a nők látják el
a gyermekgondozási feladatokat, ami megnehezíti a számukra, hogy a munka
és a gyermekgondozás mellett kezelésbe jussanak, vagy hogy egy hosszabb
vizsgálatban vegyenek részt.