Seite 56 [56]
3.3. A NŐI PERSPEKTÍVA PARADOXONA = 55
ami egyenlőtlen és igazságtalan, és ebből eredően hatalomfosztottsággal jár.
Az egyenjogúság elérésére egyetlen megoldásnak a nők nagyobb hatalmának
biztosítása tűnik. A felépülésben és a függőségben a hatalom és feljogosított¬
ság fogalma egészen mást jelent: a szerhasználó (nő) elfogadja, hogy képte¬
len kontrollálni a szerhasználatot. A hatalomnélküliség ilyen fajta elfogadá¬
sa nyelvileg is nyitottságot és sebezhetőséget feltételez — amely egészen mást
jelent, mint a társadalompolitikai-gazdasági értelemben vett feljogosítottság.
A világban a nők a/több hatalomért küzdenek, a szerhasználó nő pedig a füg¬
gőségből szeretne felépülni - ez a kettősség a felépülésben lévő nőnél olyan
belső ellentmondáshoz vezethet, amely több hatalommal nem feloldható,
hanem újra kell alkotnia az önmagához való viszonyát. Ennek első lépése a
szerhasználat kontrolljára való képtelenségének az elismerése, valamint kap¬
csolataiban az őszinteség és a felelősségvállalás kiépítése. Az empowerment
ilyen jellegű ellentmondásai nehézséget okozhatnak a szerhasználó nő életé¬
ben. Néhány személy számára a felépülés megkezdése a kiharcolt hatalom és
erő elveszítését jelenti, a női mozgalmak értékeinek elhagyásaként interpre¬
tálható. A különbségek megértése segíthet az ellentmondás feloldásában. Az,
hogy a felépülés folyamatában a szerhasználó lemond a hatalomról, valójában
a kontroll megszerzését is jelenti, és ezt az értéket - a szerhasználattól függet¬
lenül - tudja majd érvényesíteni az életében.
A történelem során a nôk a függôségük miatt stigmatizältak voltak, ,mo¬
ralisan bukott lényekként” tekintettek rajuk (Brown, 2002). A stigma para¬
doxona az, hogy a függőség tagadását táplálja. Visszatekintve, a szerhasználó
nők stigmával bíró, de láthatatlan alkoholistából váltak látható és elfogadott,
de továbbra is stigmatizált csoporttá. A női szerhasználat növekvő felismeré¬
se, elfogadása és láthatósága a függő nők legitimálásához vezetett. A feminista
mozgalmak óriási erőkkel küzdöttek azért, hogy láthatóvá tegyék a szerhasz¬
náló nőket. Tulajdonképpen - paradox módon - a nők megszerezték a jo¬
got ahhoz, hogy morális kudarcként éljék meg a szerhasználatukat. Ez pedig
továbbra is azzal járt, hogy elítélték őket ezért a ,kudarcukért". A függőség
betegségként való, Jellinek-féle (1960) értelmezése fellazította ezt a stigmát, a
függőséget immár nem morális keretek között értelmezve. Értelmezése sze¬
rint nem kell tagadni a függőséget, ha azt betegségként fogjuk fel (vö. morális
és medikälis modell). Egyenrangünak tekinti tehät a nöket és a férfiakat: be¬
tegnek.
A , speciális populáció paradoxona” arra vilägit rä, hogy komoly következ¬
menyekkel jär az, hogy a szerhasznälö nökkel foglalkozó szakirodalom túl¬
nyomó része , speciális populációként" ragadja meg a sajátosságokat (Martin¬
Aston, 2014). A női szerhasználat összefüggésben van a társas kapcsolatokkal