Seite 51 [51]
50 = 3.A NOI SZERHASZNALAT ELHELYEZESE AZ ADDIKCIO ELMELETEIBEN
történetéből az is látszik, hogy a felépülés nemcsak a szerhasználati szokásokat,
de a nők egész életének átstrukturálását is jelentette a személyes identitás és az
interperszonális kapcsolatok területén. A szenvedélybetegségből a felépülésig
vezető út alapvető, strukturális változásokat hoz létre a nők életében.
3.2. KLASSZIKUS ÉS POSZTMODERN MEGKÖZELÍTÉS
A NŐI SZERHASZNÁLAT MEGÉRTÉSÉBEN
Elisabeth Ettore, a női szerhasználat egyik legnagyobb hatású elméletalkotója
két alapelvet határozott meg a női szerhasználat vizsgálatában: 1) meg kell
értenünk, hogy a társadalmi szerepeknek és nemnek milyen hatása volt és van
a mai napig; 2) szükséges megértenünk, módszertani és elméleti szempontból
is, hogy a nőknek mint csoportnak milyen szükségletei vannak (Ettore, 1992).
Campbell és Ettore (2011) amellett érvelnek, hogy az addiktológia területén
még mindig nem megfelelően alkalmazzák a társadalmi szerepek és nemek
meghatározó aspektusait, ami ahhoz vezet, hogy a nők speciális igényei nem
lesznek elismerve az ellátásban. A drogokat vagy alkoholt , társadalmilag nem
elfogadott módon" használó nők még a feminista mozgalmak számára is , bu¬
kott" személyek. Campbell és Ettore (2011) bevezetik az ,,addiktologia nemie¬
sitése/genderizalasa” (,,gendering addiction”) fogalmat, amelynek segítségével
a kritikai feminista elmélet és a reflektív kutatási gyakorlatok felismeréseinek
alkalmazására hívják fel a figyelmet. Az addiktológiai problémák klasszikus
megközelítésében a nemmel (és már társadalmi egyenlőtlenséggel) összefüg¬
gő tényezők láthatatlanok maradnak, s habár a klasszikus megközelítéshez ké¬
pest a posztmodern (lásd 3. táblázat) alkalmasabb arra, hogy értelmezze a női
szerhasználatot, Campbell és Ettore (2011) újfajta megközelítést javasolnak: a
klasszikus és a posztklasszikus megközelítést (lásd 4. táblázat). Az utóbbi sze¬
rint ezek a paradigmák egyszerre jelen lévő, egymást támogató tudásmódok,
amelyek meghatározzák a szakértelmet, a képességeket, az oktatást, a tapasz¬
talatokat és a szóhasználatot. A klasszikus megközelítés megnehezíti a gen¬
derspecifikus ellátórendszer fejlesztését, hiszen alapvetően a , beteg egyénnel"
foglalkoznak, és nem a közösség vagy a társadalom hatásaival. Ebben a folya¬
matban a társadalmi nemhez köthető jellemzők szinte láthatatlanok, semlege¬
sítettek, hiszen a probléma le van szűkítve az agyi szerkezetek és folyamatok
szintjére. A posztklasszikus megközelítés reflektál a társadalmi egyenlőtlen¬
ségekre és a probléma interszekcionalitására is (rassz, etnikum, osztály, társa¬
dalmi nem, szexualitás, a szerhasználat szubkulturális meghatározói). Vagyis
egyszerűen elismeri azt, hogy a , kontextus" (context, Coomber-South, 2004)