OCR
3.1. A NŐI SZERHASZNÁLAT KEZELÉSÉNEK TÖRTÉNETE - A SZÉGYEN TÖRTÉNETE m 49 1. illusztráció. Részlet a Névtelen Alkoholisták Az alkoholizmusból felépült sok ezer férfi és nő története című könyve , A feleségeknek" szóló fejezetéből ,, 8. fejezet. A feleségeknek (részlet) Rögös utat jártunk végig, efelől nem lehet kétség. Bőven volt alkalmunk találkozni sértett büszkeséggel, frusztrációval, önsajnálattal, félreértéssel és félelemmel. Ezek nem valami kellemes útitársak — érzelgős együttérzéshez és elkeseredett nehezteléshez vezettek. Néhányan közülünk egyik végletből a másikba estünk, örökké abban reménykedve, hogy egy szép napon szeretteink ismét a régiek lesznek. Hűségünk és az a vágyunk, hogy férjünk emelt fővel járjon, és olyan legyen, mint a többi ember, mindenféle kínos helyzetbe hozott minket. Önzetlenek és önfeláldozók voltunk. Megszámlálhatatlan hazugságot találtunk ki sajat büszkesegünk es ferjünk hírneve védelmében. Imádkoztunk, könyörögtünk, türelmesek is voltunk. Voltak rosszindulatú kitöréseink. Még el is menekültünk otthonról. Hisztériáztunk. Megbénított minket a félelem. Együttérzésre vágytunk. Bosszúból kikezdtünk mas ferfiakkal. Otthonunk esténként nemegyszer csatatérré vált. Aztán reggel csókot adtunk, és szent volt a béke. Barátaink azt tanácsolták, hagyjuk ott a férjünket, amit örök időkre szóló elszánással meg is tettünk, hogy aztán rövid idő múlva visszatérjünk, újra és újra reménykedve. Férjünk letette az ünnepélyes nagyesküt, hogy soha többé nem iszik. Hittünk neki, amikor már senki sem tudott vagy nem akart hinni benne. Azután pár nap, hét vagy hónap múlva megint ott volt az újabb összecsapás." (Névtelen Alkoholisták, 1994: 100) elemeire utaló tartalmakat közöl. Az AA-ban részt vevő nők száma egyre nőtt, és a szerhasználó nők (gyakran híres személyek is) egyre több élettörténetet osztottak meg publikusan, amely formálta a női szenvedélybetegségről alkotott elképzelést, és bátorította a szerhasználó nőket a kezelésben való részvételre. 1975-ben jött létre az első, csak nőkkel foglalkozó, Women for Sobriety nevű szerveződés (WFS), amely nagyon hasonló volt a csak nőknek fenntartott AA-hoz (Sanders, 2009). A női szerhasználat így nagyon gyakran a szégyenérzettel társul. A kezelés történetében gyakran találkozunk ellentmondásokkal (Brown, 2002) és a női szerhasználattal összefüggő hirdetések White és Kilbourne (1996) megállapítása szerint , a tagadás kultúráját" közvetítik: a morálisan , átitatott" sztereotípiák a női addikciót a szexuális promiszkuitás és az anyaként való elbukás jelenségével társítják, ami komoly akadályokat állít a női szerhasználattal való szembenézésre és a kezelés keresésére. Ugyanakkor a női szerhasználat kezelésének