Page 44 [44]
2.2. AZ ADDIKCIÓ ETIOLÓGIÁJÁNAK MODELLJEI m 43
tói társadalom bizonyos fajta hedonizmust támogat, míg egy másik fajtát tilt
(Mugford, 1991; Race, 2005). Az addikció támogatott addig, amíg az a legális
szerekre vonatkozik (pl. reklámok, amelyek az , addikció mitoszaval” adnak
el árucikkeket, tevékenységeket, pl. ,egy sosem elég” csokolädérekläm). A fo¬
gyasztás identitásképző helye is egyre erőteljesebb. A tradicionális társadalmi
struktúrák elhalványodnak, s az egyre individualizálódóbb társadalomban az
emberek az identitásukat sokszor a fogyasztási választásaikból és azok szim¬
bolikus jelentéséből rakják össze (Measham-Brain, 2005; Petersen-Davis¬
Fraser-Lindsay, 2010). Ugyanakkor a kapitalista társadalmak kormányai egyre
inkább képesek kontrollálni az állampolgárokat a megfigyelés és monitoring
modern lehetőségeivel (Hayward, 2002). A fiatalabb generációnak kevesebb a
szabadsága az élet legtöbb területén, mégis sokkal több a fogyasztási lehetősé¬
ge, mint bármikor korábban. Az intoxikáció kultúrájában (Measham-Brain,
2005) a fiatalok arra , kárhoztatnak", hogy intoxikálódjanak, de azzal a feltétel¬
lel, hogy kezelik az azzal járó kockázatokat, vagyis egyfajta , kontrollált kont¬
rollvesztés” vagy , kiszámítható hedonizmus?" válik lehetővé számukra (Meas¬
ham, 2004; Szmigin és mtsai, 2008). Measham úgy definiálta a kiszámítható
hedonizmus fogalmát, mint egy egyensúlyozó tevékenységet, amelyben a szer¬
használó egyszerre tesz erőfeszítéseket arra, hogy elérje az intoxikáció állapotát
és elkerülje a nem vágyott állapotot (Measham, 2004). Hayward (2002) szerint
az olyan identitáskonstruáló gyakorlatok közepette, amelyek lehetővé teszik a
kontrollált kontrollvesztést, a droghasználat (új) motivációja a bizonytalanság
és a túlkontrolláltság közötti disszonancia feloldása lehet. Az önkéntes kocká¬
zatvállalás (akár droghasználat, akár ejtőernyőzés formájában) olyan lehető¬
séget adhat, amelyben az emberek kitörnek a kapitalista társadalmak evilági
rutinjából (Lupton-Tulloch, 2002). Az illegális drog ráadásul egy olyan formája
lehet a lázadásnak, amelyben a használó képviseli az ellenállást a rendszerrel
szemben (vö. , ellenszegülő fogyasztás", Ree, 2002; vagy , egészség-ellenállás"
Crossley, 2002).
2.3. AZ ADDIKTOLÓGIAI ELMÉLETEK KLASSZIKUS
ÉS POSZTMODERN MEGKÖZELÍTÉSEI
Az addiktológia elméleteket összefoglalva, megkülönböztethetjük a klasszi¬
kus és a posztmodern megközelítést. Ezek a megközelítések az addiktológia
tárgyának alakulásával változtak, és párhuzamosan, egymásra hatva vannak
jelen a mindennapi gyakorlatban és a kutatásokban. A megkülönböztetés le¬
hetséges, de talán nem ennyire radikálisan szétválasztható a mindennapok¬