Page 43 [43]
OCR
42 m 2. AZ ADDIKCIÓ ELMÉLETEI ÉS MODELLJEI kado elényoket es örömöket (Hathaway, 2001; O’Malley-Valverde, 2004), és a kockázatkerülés oktatásával növeli az öngondoskodásra való képességet a szerhasználók körében (Miller, 2001). Az ártalomcsökkentés modellje a patológiás modell ellentéteként jött létre, a szerhasználathoz köthető ártalmak csökkentésére, de a szerhasználat feladásának feltétele nélkül. Az ártalomcsökkentő modell semleges morális álláspontot képvisel a szerekkel kapcsolatban. Ebből a szempontból az ártalomcsökkentés a patológiás modell alternatíváját nyújtja. 2.2.2.3. A fogyasztói (társadalmi) modell A fogyasztói modell képviselői amellett érvelnek, hogy az online tér mint kereskedelmi platform megjelenésével a drogokat árucikként is érdemes mérlegelni (Mugford, 1991; Parker, 1999; van Ree, 2002; Duff, 2003; Measham-Brain, 2005; Olsen, 2009; Brook, 2010). Ebben a keretrendszerben a droghasználat a késői kapitalizmus szociológiai kontextusában értelmeződik, amelyben az öröm és az örömszerzés - a patológiás és az ártalomcsökkentő modellekkel szemben központi fogalom. A nyugati kapitalista társadalmakban a fogyasztás felhívás arra, hogy , érezzük jól magunkat" (Mugford, 1991; Measham-Brain, 2005). Ebben a modellben a drogok egyszerű árucikkek: olyan termékek, amelyeket azért fogyasztunk, hogy a tudat vágyott állapotát elérjük. A szerhasználat ilyen jellegű értelmezése sokkal inkább konformista viselkedésként látja azt, ami más modellben , abnormális" vagy deviáns viselkedésként jelenik meg (Duff, 2003a; Mugford, 1991; Olsen, 2009; Parker, 1999; van Ree, 2002). A fogyasztói modell a rekreációs droghasználatot valójában normalizálja az , intoxikáció kultúrájában", amelyben az egyének azért szórakoznak, vesznek részt pihentető programokon, hogy intoxikálódjanak (, szándékos részegség" vagy „mertektelenseg”, lasd Measham-Brain, 2005; Measham, 2006). Miközben a fogyasztás eszméje mindent átjár a nyugati társadalmakban (Miles, 1998), az általános diskurzusban ritkán merülnek fel az illegális szerek (Bright-Marsh-Smith-Bishop, 2008). Race (2005) szerint az illegális szerek speciális szerepet töltenek be ezekben a nyugati társadalmakban. A legtöbb »btin” a piaci elvárásoknak és a jogszabályoknak megfelelően kezelt (teljesen: pl. alkohol, dohánytermékek; részben: pl. prostitúció, szerencsejáték, pornográfia). A , bűnös" piacok megnyitásához a kormányzatoknak gazdasági érdeke fűződik, kivéve az illegális drogok esetében. Ezért azok a személyek, akik illegális drogokat használnak, ellentmondásos helyzetben találják magukat: a fogyasz
