Page 40 [40]
OCR
2.2. AZ ADDIKCIÓ ETIOLÓGIÁJÁNAK MODELLJEI m 39 dó hátránya van (Southgate-Hopwood, 1999). A patológiás modell alapvető törekvése a használat csökkentése (Caulkins-Reuter, 1997). Értelemszerűen a szerhasználat korlátozásában gondolkodik, de a különböző szerek tudományos vagy orvosi felhasználását is megengedi. A használatcsökkentő megközelítések az orvosi célzatú szerhasználat csökkentésére törekednek - az egyéni szerhasználóra vonatkozó ártalmak (vagy előnyök) mérlegelése nélkül. Mivel a szerhasználatot eredendően , abnormálisnak? tartja, a nem problémás, de nem orvosi célú használat láthatatlan a patológiás modell számára. Ebben a paradigmában az ideális társadalom , drogmentes" (Caulkins-Reuter, 1997), és azt feltételezi, hogy a pszichológiai és szociológiai értelemben vett , normális" emberek nem használnának illegális szereket (O"Malley-Mugford, 1991). A használatcsökkentő irányelvek ellentétesek az ártalomcsökkentő elképzelésekkel. A patológiás modellben végzett kutatások nagy része a szerhasználat kockázati és védő tényezőinek feltárásával foglalkozik. Hawkins, Catalano és Miller (1992) tizenhét társadalmi, interperszonális és egyéni kockázati tényezőt gyűjt össze, amelyek prediszponálnak a droghasználatra. A modell értelmében az olyan tulajdonságok, mint a súlyos gazdasági depriváltság, a szegényes családi kötelékek, a kortársak ellenszenve az iskolában vagy a viselkedési zavarok, alapvetően hajlamossá teszik az embereket a droghasználatra. A védő tényezők feltárásának célja annak a magyarázata, hogy bizonyos személyek a számos kockázati tényező ellenére miért nem válnak droghasználóvá. A kockázati és védő tényezők a prevenciós stratégiák kidolgozásában bizonyulhatnak hasznosnak (Hawkins és mtsai, 1992; Swadi, 1999). Például bizonyos iskolai drogprevenciós programok a kortárs-hatásnak való ellenállás képességeinek fejlesztésére vagy a droghasználattal összefüggő információk átadására vállalkoznak (Karlsson, 2010), arra a feltételezésre alapozva, hogy a diákoknak hiányoznak az ismereteik és a társaskonfliktus-megoldó képességeik. Bár a patológiás modell és a kockázati tényezők ismerete segíthet megérteni azoknak a droghasználóknak a jellemzőit, akik nem funkcionálnak megfelelően, azokat, akiknek a szerhasználat nem okoz gondot, teljesen figyelmen kívül hagyja. A patológiás modell nem alkalmas a rekreációs, alkalmi és kontrollált droghasználat értelmezésére sem (Zinberg, 1984; Parker, 2003). Számos kutató kiemelte a patológiás modell konceptuális hiányosságait, amelyek leginkább az ágencia, az öröm és a kontextus oldaláról ragadhatók meg (vö. Zinberg, 1984; O’Malley-Mugford, 1991; Hunt-Moloney-Evans, 2009; Moore, 2008; Brook, 2010). Az ágencia szempontjából a patológiás modell a szerhasználókat (különösen a függőket) áldozatként látja és láttatja, akik az egyéni hiányosságaik és a társadalmi kockázatok miatt szakértői intervenciót igényel
