Seite 40 [40]
2.2. AZ ADDIKCIÓ ETIOLÓGIÁJÁNAK MODELLJEI m 39
dó hátránya van (Southgate-Hopwood, 1999). A patológiás modell alapvető
törekvése a használat csökkentése (Caulkins-Reuter, 1997). Értelemszerűen
a szerhasználat korlátozásában gondolkodik, de a különböző szerek tudomá¬
nyos vagy orvosi felhasználását is megengedi. A használatcsökkentő megkö¬
zelítések az orvosi célzatú szerhasználat csökkentésére törekednek - az egyéni
szerhasználóra vonatkozó ártalmak (vagy előnyök) mérlegelése nélkül. Mivel
a szerhasználatot eredendően , abnormálisnak? tartja, a nem problémás, de
nem orvosi célú használat láthatatlan a patológiás modell számára. Ebben a
paradigmában az ideális társadalom , drogmentes" (Caulkins-Reuter, 1997),
és azt feltételezi, hogy a pszichológiai és szociológiai értelemben vett , normá¬
lis" emberek nem használnának illegális szereket (O"Malley-Mugford, 1991).
A használatcsökkentő irányelvek ellentétesek az ártalomcsökkentő elképze¬
lésekkel.
A patológiás modellben végzett kutatások nagy része a szerhasználat koc¬
kázati és védő tényezőinek feltárásával foglalkozik. Hawkins, Catalano és Mil¬
ler (1992) tizenhét társadalmi, interperszonális és egyéni kockázati tényezőt
gyűjt össze, amelyek prediszponálnak a droghasználatra. A modell értelmében
az olyan tulajdonságok, mint a súlyos gazdasági depriváltság, a szegényes csa¬
ládi kötelékek, a kortársak ellenszenve az iskolában vagy a viselkedési zavarok,
alapvetően hajlamossá teszik az embereket a droghasználatra. A védő ténye¬
zők feltárásának célja annak a magyarázata, hogy bizonyos személyek a szá¬
mos kockázati tényező ellenére miért nem válnak droghasználóvá. A kocká¬
zati és védő tényezők a prevenciós stratégiák kidolgozásában bizonyulhatnak
hasznosnak (Hawkins és mtsai, 1992; Swadi, 1999). Például bizonyos iskolai
drogprevenciós programok a kortárs-hatásnak való ellenállás képességeinek
fejlesztésére vagy a droghasználattal összefüggő információk átadására vál¬
lalkoznak (Karlsson, 2010), arra a feltételezésre alapozva, hogy a diákoknak
hiányoznak az ismereteik és a társaskonfliktus-megoldó képességeik. Bár a pa¬
tológiás modell és a kockázati tényezők ismerete segíthet megérteni azoknak
a droghasználóknak a jellemzőit, akik nem funkcionálnak megfelelően, azo¬
kat, akiknek a szerhasználat nem okoz gondot, teljesen figyelmen kívül hagyja.
A patológiás modell nem alkalmas a rekreációs, alkalmi és kontrollált drog¬
használat értelmezésére sem (Zinberg, 1984; Parker, 2003).
Számos kutató kiemelte a patológiás modell konceptuális hiányosságait, ame¬
lyek leginkább az ágencia, az öröm és a kontextus oldaláról ragadhatók meg (vö.
Zinberg, 1984; O’Malley-Mugford, 1991; Hunt-Moloney-Evans, 2009; Moore,
2008; Brook, 2010). Az ágencia szempontjából a patológiás modell a szerhasz¬
nálókat (különösen a függőket) áldozatként látja és láttatja, akik az egyéni hi¬
ányosságaik és a társadalmi kockázatok miatt szakértői intervenciót igényel¬