Oldal 35 [35]
OCR
34 m 2. AZ ADDIKCIÓ ELMÉLETEI ÉS MODELLJEI rat elválaszthatatlan az emberi létezéstől (Vrecko, 2010; Barratt, 2011; Levy, 2013). Az ebben a modellben megfogalmazott betegségtudathoz kapcsolódó öngondoskodás fontosságának felismerése kiemelt mérföldkő az addiktológiai elméletekben. 5... aZ addikció egy kóros tanulási folyamat. Az addiktív kémiai anyagok által az agyi jutalmazó központokban található serkentő szinapszisokban kiváltott irreleváns tanulás olyan viselkedési mintákat kódol az élőlénybe, amely sokszor akár a létfenntartáshoz szükséges viselkedési elemek végrehajtását is meggátolja. Ennek következményeként kiemelkedő jutalomértéket kap az agytól a kémiai anyag, lecsökken a természetes eredetű jutalmak jelentősége, megszűnik a kognitív gátló kontroll ereje a viselkedés felett, és kialakul a megszállott, megrögzött szerfogyasztás." (Katona, 2009: 310.) 2.2.1.3. A pszichológiai modell A pszichológiai modellben az addikció egy olyan konstruktum, amelyben az egyén-viselkedés-környezet interakció áll a középpontban. A pszichológiai modelleket Koski-Jánnes (2004) a , miért" és a ,hogyan" modellekre bontja. Előbbi az addiktív viselkedések funkciójára és motivációjára fókuszál, utóbbi a viselkedések szerkezeti felépítésére és folyamataira. Némelyik modell a , miért"-et és a ,hogyan"-t ötvözi, de alapvetően az egyikre fökuszälnak. A pszichológiai modellhez különféle megközelítések (pszichodinamikus, kognitív-viselkedési, tárgykapcsolat-elmélet, családdinamikai stb.) és fogalmak kapcsolódnak (pl. automatikus feldolgozás, tanulás, utánzás, pozitív visszacsatolás, tanult szükségletek, önszabályozó és drive-elméletek, lásd 1. táblázat). A közös jellemző ezekben az, hogy vannak olyan kielégítetlen pszichológiai szükségletek, amelyek fájdalmat, frusztrációt okoznak, s az addikció ezek kezelésében segít. A modell egyik legjobban ismert alapvető fogalma az öngyógyszerelés (szelfmedikalizäcié, Khanitzan, 1997) - ennek értelmében az addikció azért funkcionális, mert a szenvedést csökkenti. Ez a megközelítés a leginkább alkalmas arra, hogy a rekreációs célú szerhasználatot magyarázza. A negatív érzelmi állapot az addiktív viselkedés kiváltója, ugyanakkor következménye is, s ez hozzájárul az addikció fenntartásához. , Túllépve ugyanis azon a megállapításon, hogy a droghasználat maga, számos egyéni és társas következményét tekintve destruktív magatartás, az igazi kérdés az lesz, hogy mi lehet az »elénye«, ami miatt mégis kialakul” (Demetrovics, 2009: 321). A motivációs elméletekben a szerhasználó vagy addiktív személy ágensebb
